ITT ÉS MOST

Lehetnék japán... cseresznyevirág...
vagy orosz, angol... tágas a világ...
vagy finn... köröttem erdők, kék tavak...
barna maláj büszke pálmák alatt...
Más nép, más táj és más történelem
alakítana, játszanék velem.
Más lennék akkor és más a dalom.
De itt élek és itt énekelek
a magyar ugaron.

Élhettem volna máskor... még a vén
barlanglakó ősapák idején...
vagy amikor Pheidias faragott
fehér márványból istenalakot.
Vagy amikor Luther szavára gyúlt
sok ezer szív... Ó, zengve hív a múlt!
Száz éve! Amikor szárnyra kapott
a szikraszó: „rabok vagy szabadok"...
szabad tavaszra ontott fényt a mennybolt,
s magyarnak lenni olyan szép és szent volt!
Más kor, más század, más történelem
ihletett és beszélt volna velem.
Más lett volna az utam, a dalom.
De mos élek, és most énekelek
a magyar ugaron.

Itt, itt! És a szívemben dalba pattan,
mint fakadó rügy, a kimondhatatlan,
hogy énnekem csak itt élet az élet.
Ha százszor cserélhetnék, se cserélek.
Mert ősök vérét, verejtékét itta,
visszaölel a föld és annyi titka...
a nyelv, a nekem mindnél szebben csengő...

a magyar múlt és a magyar jövendő.
Itt, bár ezer kín a lelkembe vés.
Máshol élni lehetne édes béke.
Itt élni - küldetés.

Most... béke magvát békén hintve szét,
s ha esztelen vihar süvöltve tép.
Most... szabadon vagy gúzsba kötözötten
mégis most. Mert így végzett fölöttem
Az, Aki jobban tudja, miért,
s utat, sorsot, feladatot kimért:
Előre ne siess, és el ne késs!
Máskor élni lehetne zengőbb ének.
Most élni - küldetés.

Túrmezei Erzsébet

 

VÉTKES HALLGATÁS . 

Ma bűn a néma ajkak könnyelmű hallgatása.

Vétek, ha álmos szemmel gunnyasztanak az őrök

a várfokon magányos semmittevésbe mélyedt,

komor, beteg lélekkel...

Nekem fáj némaságba burkoltan várakozni,

hogy mások végezzék el helyettem gyönge éltem

nemes, nagy hivatását.

Jöjj, szánj meg, drága Lélek, és tölts meg bátorsággal,

hogy hangosan kiáltsam e füstölgő világba

az örök Jót, az Igét,az örök Békét, Krisztust

s az örök Hont, a Mennyet. Gerzsenyi Sándor, 1958

--------------------------------------------------------------------

SAKKFIGURA.

Egyszerű sakkfigurád vagyok én Neked, Uram,
lovad, parasztod, futód, amit akarsz, ahogy akarod.

Sosem akartam király lenni, bástyának se lennék jó, tudom,
de jó a Te kezedben lenni, s odaállni, ahova akarod,
ahová bölcs gondolataid vezényelnek, s veszteg maradni, míg
kegyelmesen új jelt nem ád kezed.

Vidd velem győzelemre gondolataidat! S ha néha netalán 
ki is ütnek démoni erők, végy kegyelmes kezedbe újra,
rendelkezz velem!

Egyszerű sakkfigurád vagyok én Neked, Uram!
Füle Lajos