Van még kegyelem!

Egy anya kereste, drága gyermekét,
gyötrő nagy fájdalom, járta át szívét.
Többféle út közül, vajon merre ment?
Végül az egyiken, sírva útra kelt.
Serdülő gyermeke, csinos lányka volt,
a két szerető szív, egymásba karolt.
Arcán fennakadtak, parázna szemek,
s egy éjjel elcsalták, a szép gyermeket.
Kéjük kielégült, ügyük célba ért,
aztán, kioltották, drága életét!
Őt kereső anyja, másnap, rátalált,

---------------------------------------

Jézus ma is él!

Királyt rejt a kripta mélye,
Isten titka ment ott végbe!
Amíg hullt a könny, a kertben,
nagy öröm volt, fenn a mennyben.
Jézus három nap volt halott,
sziklasírból, feltámadott!
Minket sem hagy holtan, Urunk,
mint Ő! Mi is, feltámadunk!

Indulásra ha kap jelet,
megáll, hívők sírja felett!
Övéi: kik holtra válnak,
feltámadva, talpra állnak!
Jézust váró hívő népe,
felszárnyal Vele az

----------------------------------------

Nagy vagy te, Isten, nagy a Te hatalmad,
Világteremtő a te szózatod.
Mondád: legyen! s a puszta semmiségből
Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége,
Ég, föld követte szent parancsszavad.
Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja
Mindenható, dicső hatalmadat.
Nagy vagy te, Isten, nagy a bölcsességed,
Mindent, mi szépen s bölcsen alkottál!
A földi embert tetted gyermekeddé,
Lelkedből lelket őneki adtál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben
Dicső kezed nyomát szemlélteted.
Szívem kitárva, hódolással áldom
Csodálatos, nagy bölcsességedet.
Nagy vagy, Uram, és mily nagy a szerelmed,
Fiadban, mit velem éreztettél!
A pislogó kis mécset el nem oltád,
S a megtört nádnak megkegyelmezé.
Mikor hevertem bűnben megkötözve,
Felém nyújtád ki irgalmas kezed.
Örömkönnyekkel térdrehullva áldom
Te üdvözítő nagy szerelmedet!