Járatlan út. 

Az emberszívhez nem vezet vasút,se gépkocsi: járatlan minden út,

mert ahány ember, annyiféle seb,s mind egyre égetőbb, keservesebb.

A gyógyításhoz nem elég az ész, se hatalom, se patika, se pénz:

szív, és Lélek kell, vigasz, égi ír és erő, mely minden próbát kibír.

A szívben kő, vad szúró pusztaság, tüske, dúvadak, mérges viperák

állnak utadba, - százezernyi gát! Senki se adja könnyen meg magát!

Visszariadsz?... Nem csoda! Egymagad nem győzhetsz, roppant nagy a feladat!

S bár kitaposott út nem vár soha, mégis, történhet meglepő csoda,

Jézussal együtt bármily úton jársz, mindig a szívek mélyébe találsz.

Ő is járatlan utat követett, de megmentette mind, ki elveszett…

Bódás János (Hozsannázó Napok, II/532) 

JEREMIÁS

(Jeremiás 15, 10. 17; 20, 7-11.)

Ott lenn a nép kacag, tülekszik, versenyt fut a bálványok után...

Ő fenn az ormon áll keményen. Osztályrésze más: örök magány.

Szava s a lelke többé nem övé, ajkát nem tudja már felnyitni sem,

csak ha mennydörgés viharzik felé és szólni kell, - mert most az Úr üzen!

És szólni kell - ordítva és üvöltve, hogy megrepedjen minden földi fül,

mert Isten őt rettentő végzetre küldte: megsemmisít - vagy megsemmisül!

És szólni kell! Szava pörölycsapását megérzik mind a bálványistenek,

megsemmisül a bűn, a gaz csalárdság, és zeng  s a földnek méhe megremeg.

És szólni kell - akár ha belepusztul, s önnön szívében megpattan a húr -

Próféta ő, magános ormok hőse. Hulljon, ha kell! Örökké él az Úr!

  Siklós József (Szádhoz a kürtöt!, 67.  old.)