Istenre bízom magamat!!

Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom,

Ő formált, tudja dolgomat,  Lelkem ezzel biztatom.

E világszép formája  Az Ő keze munkája.

Mit félek? Mondom merészen.  Istenem és Atyám lészen.

Öröktől fogva ismerte,  Hogy mire lesz szükségem,

Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem.

Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz!

Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

Tudja Isten kívánságod,  Ád is, mert csak Ő adhat,

De bölcs, Uram, te jóságod,  Tudod, sok elmaradhat.

Tudom, gondod reám nagy,  Mivel édes Atyám vagy,

Mint akarod, hát úgy légyen!  Másként hinnem volna szégyen.

A valóságos igaz jót. Az Úr meg nem tagadja,

Nagy gazdagság és rakott bolt  .Nem fő jó, ritkán adja.

Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását,

Azt Ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

E világnak dicsősége  Igen hamar elmarad,

Kit ma gondok sújtanak,  Végre Holnap diadalt arat.

Csak Atyámban bízhatom,  Ő megsegít, jól tudom,

Mert az igazaknak Atyja  Hű, ezért én Őt, el nem hagyom!

(Ismeretlen szerző)

---------------------------------------------------------------------------------------

Adós szolga
Uram adós szolgád vagyok, jövök hozzád sietve,
”ne siess: mert adósságod, már rég, ki van fizetve!”
  Adósságom  mérhetetlen, amely rám van kivetve,
”nincs fillérnyi adósságod, már rég, ki van fizetve!”

Adósság: pecsét lesz rajtam,  ha el leszek temetve,
”nincs pecsét adósságodon, már rég, ki van fizetve!”
Adós szívvel nem mehetek,  eléd Uram,

„szeretve, szeretlek, mert adósságod, már rég, ki van fizetve!”

Adós szolgának nincs helye, az édeni ligetbe,
”csak jöjj fiam, adósságod,  már rég, ki van fizetve!”
Menny s Föld Ura, hála néked, Fiad fizet, helyettem,
s angyalaid kinyitják majd a mennykaput, előttem!
Pecznyík Pál  Celldömölk 2013. III. 24.