JEREMIÁS

(Jeremiás 15, 10. 17; 20, 7-11.)

Ott lenn a nép kacag, tülekszik, versenyt fut a bálványok után...

Ő fenn az ormon áll keményen. Osztályrésze más: örök magány.

Szava s a lelke többé nem övé, ajkát nem tudja már felnyitni sem,

csak ha mennydörgés viharzik felé és szólni kell, - mert most az Úr üzen!

És szólni kell - ordítva és üvöltve, hogy megrepedjen minden földi fül,

mert Isten őt rettentő végzetre küldte: megsemmisít - vagy megsemmisül!

És szólni kell! Szava pörölycsapását megérzik mind a bálványistenek,

megsemmisül a bűn, a gaz csalárdság, és zeng  s a földnek méhe megremeg.

És szólni kell - akár ha belepusztul, s önnön szívében megpattan a húr -

Próféta ő, magános ormok hőse. Hulljon, ha kell! Örökké él az Úr!

  Siklós József (Szádhoz a kürtöt!, 67.  old.)

ÁMÓS      

(Ámós 7, 14-15 8, 10-13)

Barompásztor vagyok és vad fügét szedek.

Könyvek világa tőlem távol áll, s az írástudók csűrés-csavarása.

Dehogy nevelt apám próféta-hivatásra!

De elhívott engem az Úr és megnyitotta fülem:

Halljam, mit mond Ő. Elhívott engem az Úr

és megnyitotta szemem: Lássam, mi folyik itt!

Gazdagok lomhán heverésznek fényes palotákban,

iga alatt nyög a szegény nép, nem veszik emberszámba.

Apa-fia egy lányhoz járnak nappal is részegek.

A bírónál annak van igaza, aki veszteget.

Nőkön ezernyi cicoma, vége sincs sok csalásnak...

- Elhívott engem az Úr és megnyitotta számat!

Dehogy nevelt apám próféta-hivatásra!

De elhívott az Úr,  hogy legyek - Isten szája!

És mondjam: Véget vet az Úr e romlott dáridónak,

s ha most még nincs keletje itt igaz isteni szónak:

Majd lesz idő, mikor e szót szomjazó szívvel várják,

mennek tengertől tengerig,hogy végre megtalálják.

Bolyongnak ifjak, lányok is, hogy keressék - akárhol,

mert meg nem menthet semmi más a végső pusztulástól!

  Siklós József (Szádhoz a kürtöt!, 71 old.)