Eljön a mi Istenünk

---

"Asáf Zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.                        A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat, emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izrael, hadd tegyek bizonyságot rólad: Isten vagyok én, a te Istened. Nem feddelek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám el néked, mert enyém e világ, és ennek mindene. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek fogadásodat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.                                       A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!                                 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddlek téged, és elédbe sorozom azokat. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását." Zsoltár 50,1-23

Hadd adjunk hálát Uram, hogy itt lehetünk. Dicsérünk mindazért, amit mondani és cselekedni akarsz velünk. Készítsd fel a szívünket mindenre. Kérünk, hadd legyünk most hajlandóak egészen átadni magunkat, hogy cselekedhess velünk tetszésed szerint. Erre kérünk Uram, és hogy áldj meg minden  alkalommal. Ámen.
-------------------------------------

Milyen nagy ajándék, ha Isten szól, és nem hallgat. Átéltük-e már, hogy napokig hallgatott? Milyen rettenetes volt, hogy hiába olvastam az igét, hallgatott Isten.                                                 Egyszer arról beszélgettünk, honnan tudom, hogy a szomszéd haragszik rám?                                Onnan, hogy hallgat. Ha nem köszön, ha nem beszél velem.                                                               Honnan tudom, hogy haragszik Isten? Ha hallgat.                                                                                De Ő azt ígérte erre a hétre, hogy szól és nem hallgat

Ezt ígérte az Úr, hogy jön, és nem hallgat. A mag marad. Olyan jó, hogy ebben a szélben is megmarad a mag. Így mondja az Ige: "Hívj segítségül engem." Ha segítségül hívod, annak mindig súlya, értéke van Isten előtt. Szoktad-e Őt így igazán szívből, segítségül hívni? Látjátok, ez megmarad. Mennyi az Ő komoly segítségül hívása?                                                   Olyan szomorúan mondja az Úr: "Még sem engem hívtál segítségül." (Ézs 43,22). Lehet, hogy ide-oda futkosol segítségért, ahelyett, hogy csendben, komolyan Őt hívnád. Hálával áldoztál? "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem." Mennyi az imádságodban a hála és dicsőítés, amit nem fúj ki a szél, mert nem polyva, komoly mag.