Egyszerű szavak az imádságról.

Ha imádkozol Istenhez, szólsz.!

Az ima a szív nyugalma.
Az ima pajzs a kísértés mezején.
Az ima a hit nyugodt megharcolása.
Az imádság helye nem a templom, hanem az emberi szív.
Az imádság nagy kísértői: a zaj, a félelem, a sietség és a felületesség.
Az imában visszatérünk önmagunkhoz, személyiségünk valódi központjába.
Az ima határterület a megbocsátás és a bűn, az öröm és a szomorúság között.
Az ima útjai: az összeszedettség és az elmélyülés.
Az ima során leomlik a válaszfal az énünk és szívünk vágya között.
Az imában tüzet fog a szív, ahol parazsa nekem, fénye másoknak szolgál.
Az ima ideje csak látszólag hasztalan: időt adtunk Istennek.
Az ima az élet forrása: egymással is, Istennel is.
Az ima bátor kilépés önmagamból és mosolygó engedelmesség.
Az ima a tárgyak birtoklójából a Szentlélek tulajdonává tesz.
Az ima energiaforrás.
Az ima a legrövidebb út Istenhez.

Van reggel öt perced?
Van délben tíz perced?
Van este tizenöt perced?

Reggel kérd meg az Urat, adjon lendületet a napodnak, gyújtsa be a rakétáidat!
Délben csendesen köszönd meg a napodat, a történéseidet és az embereket!
Este válogasd szét a tetteidet! A jót köszönd meg, légy érte hálás! A bűneidet pedig tedd le Krisztus  keresztje alá és kérj bocsánatot!

Adj  időt Istennek!
Add azt a néhány percet!
Utána mindenre lesz időd!