NEKEM AZ ÉLET…

Most a tavasz dalára hallgatok.
Körülölelnek könnyű illatok:
a föld szaga, az édes sarjadás.
Közel a húsvét, a feltámadás[1]. –
Tavasz bolyong most erdőn, réteken.
Dalol, az életről dalol nekem.
Útjára lenge barkaág hajol.
Az életről, az életről dalol.
A légbe’ hangok halk hulláma ring:
„Az élet álmaink és vágyaink… –
Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk.
Az élet sóhajunk és bánatunk…”
A légbe’ hangok halk hulláma zúg.
Tavasz dalol… a dala oly hazug.

Ajkamon könnyű, halk mosollyal én
állok rügyet fakasztó reggelén
a földszagú, idegen dal felett,
és Jézus, Életem, köszöntelek.

„Nekem az élet”? Te világ, te föld,
ne hidd, hogy színed, illatod betölt,
a színed, fényed, vágyad, illatod.
Minden virágod ideadhatod,
s lelkem kiált, sikolt epedve: Még!
„Nekem az élet Krisztus!” Ő elég.
Színed, virágod, terved, vágyadat:
tavaszi föld, a szívem megtagad.

Földszagú dal, zenghetsz a réteken,
én megtagadlak! Más az énekem.
Lelkemre hullnak fények, sugarak.
Megyek a kéklő tiszta ég alatt,
utamra hajlik barka, mirtuszág,
és zengem én az élet himnuszát,
az Életét… az Úrnak Krisztusát.

Túrmezei Erzsébet.

------------------------------------

HÉTKÖZNAP-JÉZUSSAL.

Nem híg romantikát, nem múló hangulatot,

nem szalmaláng-tüzet - de azt kérem, Uram:

hűséggel, komolyan járhassak mindig veled.

Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt

lépteim úgy vezesd: legyen fénylő jelem,

hittel vállalt jelen, utam, sorsom: a kereszt.

Hordoztad válladon,vállaltad vasszögeit

s a töviskoronát. S mert ott hullott a vér

énértem, bűnösért:követlek mindenen át.

Húsvét titkát hiszem. A véres, durva kereszt

tudom, nem vereség. Ha itt időm letelt

s magába zár a föld: fölöttem nyílik az ég.

Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt

bátran helytállni jó! Örök életünk van,

így munkánk az Úrban sosem hiábavaló.

            Siklós József

---