Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom
kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári
hőségben. (Zsoltárok
32,3-4)
Nagyon nehéz azt mutatni, hogy bűntelen vagyok, miközben
tudom, hogy bűneim vannak. Rengeteg energiát elvesz az ember
életéből.
Ahogyan az őszinte szeretet kifejezése felüdít, a
megjátszott szeretet fáraszt. A tényleg szívesen megtett szívesség nem jelent
fáradtságot, a kényszerű szívesség teher. A hűség, ami igaz szívből jön,
természetessé válik, a kötelességtudatból táplálkozó hűség egyre inkább
erőltetett lesz, és egyre nehezebb megtartani.
Amikor az ember csak
úgy tesz, mintha minden rendben lenne, akkor közben belülről kiég, megfásul,
erőtlenné lesz. Visszaesik a teljesítménye, tompul a
koncentrációja.
Itt van tehát előttünk egy ember, akinek rossz lelkiismerete
miatt nemcsak lelki, de testi fájdalmai is vannak. Egész nap ideges,
panaszkodik, jajgat és morog. Éjjel nem tud aludni, nappal nem tud azon a
szinten teljesíteni a munkában vagy tanulásban, vagy a családja szolgálatában,
ahogyan lehetne.
Dávid azt mondja: ez
voltam én. De ez nem csak a királyok betegsége, hanem ilyenek voltunk
mindannyian. Így éli az életét minden ember Isten nélkül, és így vergődik
akkor, hogy ha van már benne annyi lelki fogékonyság, hogy felfedezze a bűneit,
de még nincs benne annyi bátorság, hogy őszintén megvallja
azokat.
Mond erre a tünet együttesre valamit a család, a főnök, a
barátok, az ember maga. Súlyos esetben mond rá valamit a pszichológus, az
orvos. De bárki bármit mond az ember viselkedésére, csak a tünetekre reagál,
nem pedig a kiváltó okra: az elfojtott
bűnökre.
Jézus is mond valamit a megterhelt lelkű embereknek. "Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok
nektek." Nélküle nincsen nyugtunk, nincsen békességünk. (Bodnár
Máté)A nap gondolata: Eredj el, és többé ne vétkezzél. Ez az Úr szava
mindazokhoz, akiknek bűneiket megbocsátotta. (Hauser Márk)
----------------------------------------------------
"A barátság
az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az
egyet, de ez nem kevés." (Ingmar Bergman)
"A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat." (Seneca)
"A barát az,
aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie." (Len Wein)
"A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit." (La Rochefoucauld)
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!" (Ralph Waldo Emerson)
"De ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni." (Seneca)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése