ÚTJELZŐ TÁBLA

Vigyáz a falvak szélén, s ott áll a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva, s irányt mutat a tábla.

Lábára indák tekergőznek, barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll, az útról ráfröccsen a sár,
nap fakítja és veri zápor, megrepedez a tél fagyától,
kölykök vágnak belé sebet, beszennyezik kósza ebek
de jó- s balsorsban egyaránt áll és mutatja az irányt!

Mellette bölcsek és bolondok cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének, nász menetek és temetések.
Ő áll és tűr, nem válogat. Mindenkinek utat mutat!

– Útjelző tábla lettem én is Ott, hol az út Isten felé visz,
Embersorok útfelén állva mutatok mindig egy irányba:
KRISZTUS FELÉ! Nap szúr, ver zápor,didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség varjú száll s fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rám frecseg,megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt állok s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak s fáradt, tékozló fiaknak.

Mellemről Isten lángírása beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: Emberek! mindnyájan erre menjetek!
A Krisztus jár előttetek –Nála lesz békességetek
csak a nyomába lépjetek, szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek, s szeressetek… szeressetek! Bódás János