II. Timótheus 2:5

Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd                        „Amíg a földön élünk, szüntelenül támadásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára türelmünket. De ha jó lelkülettel viseljük el őket, keresztény vonások fejlődnek ki jellemünkben. Ha Krisztus bennünk lakik, kedvesek és elnézőek ( nem a legjobb szó erre, inkább elfogadóak - A Szerk.) leszünk, türelmesek a bosszantások és ingerlő körülmények között is. Napról napra és évről évre mindinkább legyőzve énünket nemes lelkű emberekké formálódunk. Ezt kaptuk feladatként, de Jézus segítsége, kitartó igyekezet, rendíthetetlen elhatározás, folytonos éberség és szüntelen imádkozás nélkül nem tudjuk megvalósítani. Mindenkinek meg kell vívnia a maga egyéni harcát. Isten a mi közreműködésünk nélkül nem teszi nemessé jellemünket és életünket. Akik kitérnek a harc elől, azok nem ismerik meg a győzelem ízét és örömét sem.” 

"Én vagyok az igazi szőlőtő." (18,1):
Az Ószövetségben igen gyakran találkozunk a szőlő hasonlatával. A szőlőtő többnyire magát Izraelt jelképezte. Olyannyira jelképpé vált, hogy pénzérmékre is verték s a templom ajtaján is szőlő-dombormű volt valaha. Izrael népe tehát úgy tekintett magára, mint Isten által ültetett szőlőtőkére. De már a próféták panaszkodtak, hogy ez a szőlőtő elvadult és rossz gyümölcsöt termett. Isten különös szeretete az, hogy most egy igazi szőlőtövet ad a világnak. Ő plántálja a világba Jézus Krisztust, az igazi szőlőtövet, aki majd új hajtásokat, új vesszőket sarjaszt. A szőlővessző azonban csak úgy tud termést hozni, ha a szőlőtőn marad; így kell a tanítványnak is Jézusban maradnia, hogy jó és bőséges gyümölcsöt teremje

"Én vagyok az út, az igazság és az élet" (14,6):
Jézus a búcsúvacsorán arról beszél, hogy elmegy Atyjához és helyet készít övéinek, akikért majd újra eljön. Tamás apostol tanácstalanul kérdez: "Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?"
Jézus újabb "én vagyok"- kijelentése a válasz: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam."
Az embert talán ez a három dolog izgatja leginkább egész életében. Melyik az az út, amelyen járnunk kell? Melyik az az igazság, amit hinnünk kell? Milyen az az élet, amit élnünk kell? - Jézus válasz az élet nagy kérdéseire. Nem utat mutat csupán, hanem maga az út; nem igazságot hirdet csupán, hanem Ő maga az igazság; és Ő az élet, az élet közepe, magja. Mint a kocsikerék agya; ha hiányzik, szétesik az egész.

    "Én vagyok a feltámadás és az élet" (11,25):

Lázár, Jézus barátja halott. Jézus Betániába megy, s ott az elhunyt két testvére, Mária és Márta sírva fogadja. Ekkor hangzik el ez a mondat: "Én vagyok a feltámadás és az élet; aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog."
Hogy ezek a szavak nem csupán vigasztalóak, hanem valóban igazak, azt Lázár feltámasztása és mindenekelőtt Jézus feltámadása bizonyítja. A halál életünk valósága marad, de nem a végállomása, mert életünk folytatódik Istennél.

„Ő mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük...” Zsid 7,2