„9-A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,

10a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők,

11a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.

12A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.

13A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok. 

15Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.
Róm 12,9-15

Erre csak az ÚR tesz bennünket képessé kegyelméből.

Köszönöm URam, hogy Te előbb szerettél engem...
Szeretettel
Elisabeth  ::

--------------------------------------

Nem ...szegény...
Mert boldogok azok, akik az Úrban halnak meg!
Gandhinak az egész élete arról szólt, amiért meghalt: Istenről.

Akik Őérette vállalnak halált, azok ragyogó koronát kapnak odaát,

 és itt a földön megdicsőítik azt, akiért éltek.

Hogy miért van ez így? Az Úr Jézusról mondja az Ige : ...az övéi közzé jött és nem fogadták be....
Lehet-e nagyobb a tanítvány a Mesterénél? Miért várjuk el, hogy minket jobban elfogadnak majd, mint Urunkat elfogadták. A szeretet akkor az igazi, ha nem nézi, hogy méltatlanok felé árad, mert árad ha Jézusban gyökerezik az életünk. Isten sem nézi, hogy méltatlan vagy nem méltatlan valaki Ő árasztja szeretetét.... míg tart a kegyelmi idő.

Naplózva

„Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsása jut?”

Ézsaiás könyve 51:12

---------------------------------------

Ott voltál, mikor megfeszítették őt? Ott voltál, mikor megfeszítették őt?

Ó, akkor úgy érzem,  nagyon félek, félek, félek; Ott voltál, mikor megfeszítették őt?     

Lábad, mely járni mennyei
            javunkért annyiszor szokott,
   bénán csügg. Sós ár szennyezi:
            szent véred hosszan rácsorog.
 
   Magad - szétosztó két kezed
            nem mozdul, s mégis folyton ad.
   Ó, adjon is, mert bár szegek
            ütötték át, mégis szabad!
    (Robert Crashaw: A kereszten