A 25. zsoltár szövege mindannyiunk számára ismerős. Lehet, hogy nem pontosan így, de ismerős. Istentiszteleinken elég gyakran szoktuk énekelni. Ez a zsoltár az énekeskönyv 185. számú éneke. Ott így köszön vissza mindaz, amiről eddig szó volt a prédikációban: „Oh, mutasd meg Uram nékem, oh, mutasd meg utadat, / És taníts, hogy ösvényedben intézhessem jártamat. / Úgy vezérelj engemet, hogy szent igéd teljesítsem. / Oltalmazd meg éltemet, benned bízom, Uram Isten.”

A kommunista diktatúra megszűntette az egyházi iskolákat és azok csupán az 1989-es rendszerváltást követően kezdhették újra működésüket. Nyolcadik osztály után, az akkor újrainduló Székelykeresztúi Unitárius Kollégium – ahogy akkor nevezték, Teológiai Szeminárium – felvételijére készültem. A felvételi tanrágyak mellett (román, magyar, matek) volt egy kizáró jelegű vallásvizsga bibliaismeretből, kátéból és unitárius énekekből. Túl a konfirmáláson, akkor (14 éves koromban) kezdtem el komolyabban foglalkozni a bibliai történetekkel, újra elmélyedtem a káté tanításaiban és akkor kezdtem el az énekeskönyv zsoltáraiban nem csak egy nótát, éneket, hanem imádságot, hitvallást látni.
Egyik délután együtt voltunk a barátokkal és ők megkérdezték, hogy pap akarok lenni, azért megyek egyházi iskolába? Akkor még nem akartam pap lenni. Fogalmam sem volt arról, hogy miről szól a papság, milyen az élete egy papnak. Akkor (és utána még nagyon sokáig) történész/régész szerettem volna lenni.
Azt is megkérdezték, hogy nem szégyenlem, hogy egyházi iskolába fogok járni? Akkor még azt sem tudtam, hogy mitől más az egyházi iskola. Egy rövid nem választ túl soványnak tartottam, mert nem értettem, hogy egy felszabadult világban miért kellene nekem pont azt szégyenlenem, hogy egy kicsivel több kapcsolatom van/lesz az egyházzal? Első hitvédő, egyházmelletti beszédemet, első prédikációmat akkor mondtam el. Rövid volt, s nem is én fogalmaztam meg. De szívből jött és fontos volt számomra. A 185-ös számú zsoltárunk első versszakát idéztem: „Mert szégyent nem vallanak / akik hozzád esedeznek / azok pironkodjanak / akik hitetlenül élnek.” Az énekeskönyv összes éneke közül ez a kedvencem. És azóta is számomra több mint ének. Imádság és hitvallás is.

Nekem ezért szerez örömet az, hogy ezzel a zsoltárral kezdődik a 2014-es esztendő, a „becsületes és igazmondó emberek éve.” Isten jó lelke vezessen és tanítson minket, a megértésben pedig segítsenek a 2014-es falinaptár bibliai üzenetei. Ámen.