Lk 18, 1-8:

1.      Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy kitartó és gyakori imádságot javasol és ír elő az Isten, nem mintha neki lenne szüksége rá, hanem mert tudja, hogy nekünk lesz jobb tőle. Célszerű végiggondolni a kapcsolódó igerészeket, és azokat is, amelyek nem lettek itt felsorolva. Az első igerészben felsoroltak szerinti imádságot szavak nélkül, lélekben átérezve és imádkozva kell gyakorolnunk, tisztában léve a kapcsolódó tanításokkal és a szövegek jelentésével, mintegy egyszerre átérezve és lelkünkkel átfogva az imádság egészét.                          Az egymásnak látszólag ellentmondó részek fontosak, mert felhívják a figyelmünket arra, hogy nem is olyan egyszerű az imádság, ahogyan azt az először képzeli az ember.                                            Mert aki egyszer megtanulta, hogy sokat beszéljen imádság közben, azt az a mondat gyötri, amelyik tiltja a sok beszédet. Aki közösségekben együtt imádkozik másokkal, azt arra kell inteni, hogy a belső szobáiban egyedül imádkozzon. Aki pedig keveset imádkozik, azt buzdítani kell arra, hogy sokat imádkozzék. Általában a hívő ember egy utat választ ki ezek közül, és nem figyel a többire, mivel a kétely és a bizonytalanság elég fájdalmas tud lenni.,               ha esetleg úgy érzi, hogy nem a megfelelő úton jár. Viszont ezek a kétségek azok amelyek egy idő után gondolkodásra kényszerítik az embert és tovább segítik előre.                                      Más hasonlattal élve, olyan ez, mint amikor az ember a sötétben a falnak ütközik, és nincs más lehetőség, mint a kijelölt úton menjen, még akkor is, ha nem látja pontosan az utat. Óvatosan helyezték el az evangéliumok írói ezeket, az útmutatásokat, hiszen ha egyszerre szembesülne a nehézségekkel az ember, talán el sem indulna az úton, és meg sem próbálná, illetve fel sem fogná a leírtak lényegét. Mert minden ember testi indulatok által gátolva és visszatartva közeledik az igazsághoz, és lassan erősödik meg lélekben, hogy a szellemi világot megismerje és a mennyei erőkben is megerősödjön.