hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.”
(Zsolt 25,5)

Mit kér a zsoltáros?  1. Isten vezetését.
Hogy mit akar elérni ezzel a kéréssel az imádkozó, azt a szándékot a későbbiekben Pál apostol mondja ki: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm. 8,14) Ez a cél: Isten fiának lenni és maradni. Ezért kéri a vezetést.
Az imádkozónak kemény alapja van arra, hogy a vezetést kérni merje. Ez a kemény alap Isten személyes ígérete: „Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17) Ezt az isteni ígéretet veszi elő az imádkozó, letörli róla a port és azt mondja: Lásd, Uram! Te megígérted nekem, hogy vezetsz és tanítasz, hogy kezedben tartod az életem. A Te fiad kívánok lenni és maradni, kérlek váltsd be az ígéretet.
Világos, tisztán látható célja van a zsoltárosnak és a célhoz tartó útra is rátalált. Akik vele kívánunk tartani, számunkra azt kellene még a belső indítóokoknál tisztázni, hogy mindez milyen eredménnyel jár? Mi fog történni akkor, ha rálépünk az isteni vezetés és tanítás útjára, ha Isten fiai leszünk és maradunk?
Most van egy kérésem: Otthon a vasárnapi ebéd után ne a televíziót/számítógépet kapcsoljátok be, hanem gyújtsatok meg egy szál gyertyát, vegyétek kézbe a Bibliát és olvassátok el a 25. zsoltárt. Mind a 22 verset. Aztán ismételjétek meg a kérdést: Mi történik akkor, ha Isten fia leszek és maradok? Bizonyára lesz legalább egy válaszotok.
Ha mégsem jut eszetekbe semmi, akkor gondolatindítóként olvassátok el ugyanazon az oldalon a 23. zsoltárt: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet engem az ő nevéért.” (Zsoltár 23,1-3) Ebben 4 választ is találhattok a kérdésre: biztonság és megnyugvás, öröm és tisztaság