"Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? A gonoszok kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, amiket koholtak. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit nem tudakoz;nincs Isten, ez minden gondolatja. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Lenyomja, tiporja és erejétől elesnek az ügyefogyottak. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát; nem is látott soha! Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet: ne feledkezzél el a szegényekről! Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. A szegények kívánságát meghallgatod, óh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezél, Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember." Zsoltár 10,1-5. 10-18