"A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson Te hozzád! Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a Te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!" Zsoltár 102,1-3

"Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű,megszáradtam. De Te Uram örökké megmaradsz, és a Te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. Mert kedvelik a Te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a Te dicsőségedet; Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az Ő dicsőségében. Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta. Írattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az Ő dicséretét Jeruzsálemben." Zsoltár 102,12-22

Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk előtted. Köszönjük, hogy itt vagy és jöhetünk hozzád. Áldd meg ezt az Igét számunkra. Kérünk, szólíts meg, hogy láthassunk, és hallhassuk szavadat. Hadd érthessük meg, hogy személyesen ismersz. Nevedért kérünk. Ámen.

Az egész résznek ez a neve: a nyomorultnak imádsága. A szív eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Ha a nyomorultnak imádsága, akkor ez az imádság a te imádságod is? Azonosítjuk vele magunkat? Nagyon sokan úgy gondoljuk, nem vagyok én olyan nyomorult.

Olyan sokszor mondja az Ige a Zsoltárban, hogy kiöntöm szívem az Úr előtt. Amikor már úgy érzem, hogy tele van a szívem, jaj de jó volna kiönteni. Nagyon rossz, amikor nem önthetem ki, mert nincs aki megértsen. Az Úr előtt mindig kiöntheted a szíved. Az Úr azért hozott ide, hogy legyen hol és kinek kiöntened a szíved, azt a sok felgyűlt nehézséget, bajt, panaszt.

Azt mondja a Zsoltáríró: "Mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!" Az ember sokszor sürgetné az Urat. Olyan régen imádkozom már ezért, azért, szükséges volna, hogy hamar történjen valami. Ott van-e ez a sürgetés a szívedben, hogy Uram, hamar hallgass meg?

A 12. vers így mondja: "Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék." Valamikor a napok olyan hosszúak. Gondolj arra, mikor beteg voltál, vagy keserűség ért, mintha nem akart volna elmúlni egy nap. Máskor olyan hamar elfutottak, most megnyúltak, mint az árnyék.

"Magam pedig, mint a fű, megszáradtam." - folytatja az Ige. A te Zsoltárod ez? Úgy érzed, hogy életed megszáradt, örömtelen, erőtlen, reménytelen, megfáradt élet? Ha így van, akkor valóban rólad van szó. Valóban a te Zsoltárod és a te életed ez a fárasztó, erőtlen élet.

Így folytatja az Ige: "De Te Uram örökké megmaradsz." Ha úgy érzed, hogy most sokkal nehezebb az életed, mint évekkel ezelőtt, mikor úgy érezted, közel van Isten, minden olyan jó. Most azt válaszolja Isten, nem Ő változott meg. "De Te Uram örökké megmaradsz." Azt hisszük, az Úrnál van a baj, és közben nálam. Én változtam meg. Az Újszövetség azt mondja: "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." (Zsid 13,8).