Levertségben...
"Ne engedd, hogy a rosszhangulat uralkodjék rajtad, hanem végy erőt
levertségeden....Emlékezzél vissza a kellemes dolgokra, és örömökre, melyek értek.....

Ne panaszkodjál és ne írj levelet rosszhangulatban, mert ilyenkor nem vagy
valódi önmagad.... Sötét szemüvegen át mindent sötétnek látsz...
Engedj időt magadnak a csillapodásra, aludjál egyet... Holnap reggel fölébredve,
derűsebbnek látod a világot... Ma még azt hiszed talán, hogy végleg beborult az ég.
De ne feledd el, a felhők fölött mindig derűs az égbolt....
Ugyanúgy van lelkedben is, a múló rossz hangulatok, keservek alatt örök
szeretetre és vidámságra vágyik szíved.........
Kergesd el a felhőket lelkedről, hogy a vidámság felszínre jöhessen......"

----------------------------------------------------

Szabolcska Mihály: Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.
Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?
Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjéhez érkezünk,
Jézus az nekünk.
Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!
S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jő fel
Idvezítőnkkel!
Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsírni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!