Magnificat:Lk-ev-1:46-55-

Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.

Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.

Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.

----------------------------------------------------------------------------

ADVENTI REMÉNYSÉG

Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek. (Lk 4,18)

Az adventi időszak az alapja a karácsony ünnepének. Lukács evangéliumában olvashatjuk (Lk 4,16-21), hogy Jézus kijelentette magáról, hogy ő Isten felkentje, aki azért született, hogy Isten helyreállítsa a kapcsolatát az emberekkel (Ézsaiás 61,1-4). Ez az egyetlen reménységünk, ez az, amit annyira várunk, mikor Krisztus születésére tekintünk, miközben egy várakozással teli időszakba lépünk.
A Szentírás vezet minket abban, hogy hogyan fogadjuk Istennek a megszületésben adott ajándékát.

Az 1Thessz 5,16-24-ben Pál apostol elmondja a hívő közösségnek, hogyan kell élniük: hogy mindenkor örüljenek, szüntelenül imádkozzanak, és mindenért hálát adjanak. Ez számunkra is hasznos tanács az advent időszakában.
Egy szent történelem részeseivé váltunk, és Isten azt várja tőlünk, hogy ennek megfelelően éljünk, az ő szándékaihoz hűen. Adventkor megvan a lehetőségünk, hogy Krisztust újra befogadjuk az életünkbe, aki megerősíti és helyreállítja hitünket az ősi igazsággal

és a jövő reménységével.

Imádság: Istenünk, tégy minket késszé arra, hogy Krisztus születésében a te elhatározásod reménységét magunkévá tegyük. Ámen.

Jézus a világ világossága, amelyet semmilyen sötétség nem győzhet le.