Lámpásomba tölts olajat!

Nekem már nem szabad várni. Rövid az élet, napja fogy.

Nekem nem adatnak mindig felemelő pillanatok.

Nekem minden kell, vagy semmi! Bennem az élet követel!

Hívó szavamra válaszolj! Jön az alkony: sietni kell!

Hajamba görcsös két kezem beletúr: rémült éjszaka!

Gyújtanám a lámpásomat: Lámpásomnak nincs olaja!

Árnyak suhannak a falon, Véremben forró lüktetés.

Hol az olaj? Hol az olaj! A szívem csupa kérdezés.

- Példázat jut az eszembe: Ötnek lesz, és ötnek nem lesz.

Lábadhoz esem, Krisztusom: Lámpásomat te töltsed meg!

Én hiába töltögettem, idegen láng elemésztett.

Sok-sok próbák özönében  az olaj mind-mind elégett.

Ezen a sötét éjszakán nincs lámpásomnak olaja!

Nem álltam az őrhelyemen: Az ellenségem ellopta!

- Csak egy hajnalt adj még nekem, csak egyetlen fénylő napot!

Lámpásomba tölts olajat,  míg messze fénylőn felragyog.

   Páskulyné Kocsács Erzsébet

(Hitvallás a mindennapi szeretetről, 515.old)—

-----------------------------------------------

Néki növekednie kell, nékem pedig alá kell szállanom / részletek /

     Ján 3,20

Neki.... Nekem. Ez a sorrend. Ez az első lépés azoknál.

Kiknek az Isten megmutatja Szerelmes Fiát.

- Sorrend ez... és nem lemondás.

Csak a ténye annak, hogy így közeleg az Isten országa.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”

Ez az alászállás – az én problémám, az én harcom.

Nehezen értő, nagyra törő szívem

Mindennapos harca...

- Nekem annyi gondot, bajt okoz – ez az „Én”.

- De csak azért, mert nem értem meg, hogy amennyit

az énből itt leadok, annyit bírok az Isten országából.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”

Ez a „nekem” az, amit sokszor nem akarok

amit nem értek meg.

Ennek az útnak tövisét, fájdalmát,

Szenvedését, keresztjét...

Neki kell viselni.

Ennek az útnak vándorait, botladozóit, gyáváit, csüggedtjeit, elesettjeit...

kiket az Atya neki adott, Neki kell felemelni.

... ... Ő vállalta ezt.

És, mi vagyunk azok, akikért vállalta

a Gecsemánét, a gyötrelmek éjszakáját,

a Golgotát.

- Amikor ott látom Őt...megértem, hogy Neki növekednie kell...

nekem pedig alá kell szállanom, mert ezen a lépcsőn jutok hozzá fel.

Tamáska Gyula

(Hozsannázó napok, I. kötet, 121old.)