Örömhír.
Örömhírt mondok néked, ember,
zengő, szeráfi éneket,
örömhírt, mely az égre cseng fel,
s halálból fakaszt életet.

Örömhírt, mely szenvedőnek
letörli hulló könnyeit,
mert könnynél százszorta erősebb,
s melytől új lángra gyúl a hit.

Örömhírt, melynek hangja mellett
néma a legszebb költemény,
s minőt angyalok énekeltek
egykor, karácsony éjjelén.

Örömhírt mondok néked, ember !
Halld meg hát, tárd ki lelkedet,
halld meg, s visszhangozd életeddel :

ÖRÖMHÍR. : Vántsa Zoltán

Elillant a köd már, kopogós a jég,
Felhő puttonyából havat hint az ég.
Fenyőillat árad, szól a 'Csendes éj',
Karácsonyt csipog egy csapat seregély.

Karácsonyt köszönt a hajnalhasadás,
Bíbor hull a hóra kristálycsillogás.
Zengő harangszóra ébred otthonunk,
Magasztos imára vár a templomunk.

Lelkünket a béke-fénye fonja át,
Jézusunktól kaptuk ezt a Glóriát!