2013. december 21., szombat



Szabadi Lívia
A várakozás ideje
Várom a havat, hófehéret, 
a száncsengőt, a nevetésed, 
piros sapkának fehér bojtját... 
Kandallótűz meleget ont ránk. 

Várom a téli nagy csodákat, 
feldíszített karácsonyfákat, 
narancs-fahéj illatú estet... 
Békességet, nyugalmat, csendet! 

Várom a családok mosolyát, 
a búcsút intő gondok sorát, 
a szívekbe költöző imát... 
Mikor jön végre egy jobb világ? 

Várom karácsony ígéretét, 
lelkekbe lopott szeretetét... 
Várom, hogy ne csak egy nap legyen, 
várom: Ne kelljen várni sosem!
-----------------------------------------------------

Advent vasárnapján rátéved szemem a csillagos égre.
Szívem megtelik várakozással amint a messzeségbe réved tekintetem.
Imára kulcsolom kezem, és halkan suttogom el kérésem.
Jöjj el hozzánk Békesség Angyala!
Oly nagy szükségünk van rád, mint talán még soha.
Vágyunk rá, hogy a karácsonyi várakozás heteiben vendégünk légy!
Jöttödet várva kitártuk már szívünk láthatatlan kapuját, hogy befogadja ajándékodat, a szeretet melegét, mely egy csapásra leolvasztja lelkünkben a hétköznapok harcában észrevétlenül növekvő jégcsapokat. Nagy már a teher, szívünk vérzik a súlyos béklyó alatt, s ezerfelé szaggatva várja megváltó ajándékodat.

Jöjj el, de ne csak a hívő hajlékába térj be, szelíden tekints be azokhoz is, akik még nem tudják, hogy milyen nagy szükségük van rád. Adj békességet a békétlenkedőknek, türelmet a türelmetlenkedőknek. Hozz szabadulást a szenvedőknek, hitet, reményt a reményvesztetteknek.
Hozz gyógyulást a betegséggel küzdőknek, kitartást a feladni készülőknek, részvétet a részvétleneknek, erőt a gyengéknek, önmérsékletet az erőseknek.
Töltsd meg szívünket szeretettel egymás iránt, s add, hogy ez a szent érzés ne suhanjon el az adventi várakozás és a karácsony ünnepi élményével együtt, hanem velünk maradjon a szürke hétköznapok megpróbáltatásaiban is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése