"A sántákat
megsegítem" (Zof 3,19).
Sok a sánta mind a férfiak, mind a nők között. Óránként néha feltűnően sokszor találkozhatunk ilyenekkel. A helyes úton járnak és buzgón igyekeznek haladni rajta, de sánták, és nehezen jutnak előre bicegésükkel. A menny felé vezető úton sok ilyen nyomorék jár. Talán ezt gondolják magukban: - Mi lesz velünk? Ha megrohan a bűn, a Sátán könnyen letaszíthat minket az útról. Sánták vagyunk, az Úr nem tud belőlünk jó harcosokat faragni, nem tudunk üzenetének fürge hordozói lenni. Nos, halljátok a jó hírt, sánták! Ő megváltott titeket, és ez nem csekélység. Azt mondja: "A sántákat megsegítem". Megvált minket, sántákat, sutaságunk ellenére felmagasztal. Mindenki azt kérdi majd:
- Hogyan képes ez a sánta megfutni a versenyt és elnyerni a koszorút?
Csak az Úr mindenható kegyelméből, - vallhatjuk majd, Istent dicsőítve. Uram, sántít a hitem, az imádságom, a dicséret a számban, a szolgálatom, a türelmem, de kérlek, segíts meg engem! Csak Te tudsz megtartani egy ilyen nyomorékot. Uram, ne hagyj elveszni, mert lemaradtam, kegyelmedből vezess haza engem is, leglassabban haladó zarándokodat!
Ő megígérte, hogy megteszi ezt, ezért Istenben bízva, az imádságban kitartva haladok előre, még ha csípőm meg is rokkant, miként Jákóbé.
(C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza)
Sok a sánta mind a férfiak, mind a nők között. Óránként néha feltűnően sokszor találkozhatunk ilyenekkel. A helyes úton járnak és buzgón igyekeznek haladni rajta, de sánták, és nehezen jutnak előre bicegésükkel. A menny felé vezető úton sok ilyen nyomorék jár. Talán ezt gondolják magukban: - Mi lesz velünk? Ha megrohan a bűn, a Sátán könnyen letaszíthat minket az útról. Sánták vagyunk, az Úr nem tud belőlünk jó harcosokat faragni, nem tudunk üzenetének fürge hordozói lenni. Nos, halljátok a jó hírt, sánták! Ő megváltott titeket, és ez nem csekélység. Azt mondja: "A sántákat megsegítem". Megvált minket, sántákat, sutaságunk ellenére felmagasztal. Mindenki azt kérdi majd:
- Hogyan képes ez a sánta megfutni a versenyt és elnyerni a koszorút?
Csak az Úr mindenható kegyelméből, - vallhatjuk majd, Istent dicsőítve. Uram, sántít a hitem, az imádságom, a dicséret a számban, a szolgálatom, a türelmem, de kérlek, segíts meg engem! Csak Te tudsz megtartani egy ilyen nyomorékot. Uram, ne hagyj elveszni, mert lemaradtam, kegyelmedből vezess haza engem is, leglassabban haladó zarándokodat!
Ő megígérte, hogy megteszi ezt, ezért Istenben bízva, az imádságban kitartva haladok előre, még ha csípőm meg is rokkant, miként Jákóbé.
(C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza)
A siralom völgyén át kell eljutnunk a Sionra. Azt hihetnénk, hogy a sírás és az áldás két ellentétes dolog, végtelenül bölcs Megváltónk azonban összekapcsolja a kettőt ebben a boldogmondásban. Amit pedig Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza. Aki sírni tud a bűn fölött - a saját bűnei és másokéi fölött -, az az Úr pecsétjét viseli, amelyet híveire tett. Amikor a kegyelem Szelleme kiárad Dávid házára vagy bármely más házra, akkor sírás van abban a házban, mert a szent sírásból fakad mindig a legnagyobb áldás. A sírók nemcsak valamikor a távoli jövendőben lesznek boldogok, hanem Jézus Krisztus szavai szerint már most is azok.
A bűneik felett síró embereket a Szent Szellem megvigasztalja, Krisztus értük kiontott vérével és a Szellem megtisztító erejével vigasztalja meg őket. Megvigasztaltatnak koruk és társadalmuk bűnei fölött érzett bánatukban is, mert bizonyosságot nyernek, hogy Isten
meg fogja dicsőíteni magát, akármennyire is lázad ellene ez a világ. Megvigasztalja őket az a reménység is, hogy nemsokára teljesen megszabadulnak majd természeti emberüktől, és mindörökké az Úr dicsőséges jelenlétében élhetnek.
(C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése