~ Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Akkor is büszkén mondd azt, hogy vállalom!
Ne tűnjön majd el örökre a Remény,
Légy kitartó következetes kemény
Ember akkor is, ha vérzik a szíved
És akkor is, ha bánatos a lelked.
Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Sohase jelentsd ki azt, hogy feladom! ~ 

Csak a mai nap számít,
Mert megvan minden napnak a maga baja
Ne gondold hozzá a holnap vélt baját
a holnaputáni jajt,
mert nem biztos, hogy ez jó dolog; reád.
Elõre aggódni nem nemes dolog
félrevezethetnek hamis gondolatok.
Tedd Jézus kezébe a holnapot
s akkor majd öröm árad szomorú szívedbe,
Lélek ! Ne fuss a holnap elébe !

------------------------------------------

 

Jézus színeváltozása Lk 9,28b–36.--A Biblia üzenete

Jézus nyilvános működésének fordulópontja Péter hitvallása: a Mester kérdésére, hogy kinek tartják őt tanítványai, Péter válaszol: Te vagy a Krisztus. Jézus pedig világosan megmondja tanítványainak, hogy a zsidó nép vezetői el fogják utasítani, sőt, ki fogják végeztetni őt. Péter tiltakozását Jézus erélyesen visszautasítja, és hozzáteszi, hogy az őt követőknek is fel kell venniük keresztjüket, és úgy követniük őt. Ettől kezdve Jézus – tanítványaival együtt – eltökélten halad Jeruzsálemben bekövetkező kereszthalála felé. Az értetlen tanítványoknak azonban előbb megmutatja isteni méltóságát. Azzal a három tanítvánnyal, akik jelen voltak, amikor Jairus leányát feltámasztotta, és akik jelen lesznek haláltusájakor is a Getszemáni-kertben, vagyis Péterrel, Jánossal és Jakabbal éjszaka felmegy egy hegyre, ahol szemük láttára mennyei fényben kezd ragyogni arca és ruhája. Az evangéliumok nem nevezik meg a hegyet, de régi hagyomány szerint a Galilea déli részén emelkedő Tábor-hegyről van szó.    Jézus színeváltozását mind a három szinoptikus evangélium és Péter második levele is leírja: az őskeresztények számára nyilván igen fontos eseménynek számított. A hegyen Jézus mellett megjelent az ószövetség két szentje: Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Lukács teszi hozzá, hogy Jézus haláláról beszélgettek, „amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie". A halálnak fordított szó eredetije: exodosz, amely kimenetelt jelent, és a Bibliában az egyiptomi szolgaságból az ígéret földjére történt kivonulás megjelölésére használták. E kifejezéssel jelzi Lukács, hogy Jézus halála nem tragikus elbukás, hanem átmenet az Atyához, a mennyei dicsőségbe. Jézus már az utolsó vacsorán megmondta ezt: „Eljöttem az Atyától és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és az Atyához megyek." (Jn 16,28)

---

Jézus halála, feltámadása és menybemenetele tehát az a nagy „átmenet", amelynek jóvoltából Jézus nyomán minden hívőnek szabad útja van az Atyához.
A Jézus dicsőségét szemlélő három tanítványt lenyűgözi a látvány. Péter félreérti a jelenés értelmét, és nagy buzgóságában lombsátrakat akar készíteni Jézusnak, Mózesnek és Illésnek, hogy meghosszabbodjék a mennyei jelenet. Ekkor azonban hirtelen új esemény történik: Isten jelenlétét jelző fényes felhő száll le, „és elborítja őket". A felhő tehát nemcsak Jézust, Mózest és Illést borítja el, hanem a három tanítványt is. Ezért mondjuk a színeváltozás ünnepének misekönyörgésében, hogy Isten a színeváltozás hegyén gyermekeivé fogadtatásunkat nyilatkoztatta ki.
A felhőben Isten jelenlétét megérző tanítványokat félelem fogja el, és döbbenten hallják az Atyaisten szavát, aki, akárcsak Jézus megkeresztelésekor, fiának nevezi őt. Míg azonban a kereszteléskor az Atya hangja Jézust szólítja meg, a színeváltozáskor elhangzó szavak a tanítványokhoz szólnak, és azt jelentik ki, hogy Jézus az Atyaisten végérvényes kinyilatkoztatója mindenki számára. Ezzel véget is ér a jelenés, és szokásos emberi alakjában csak Jézus áll ott a tanítványokkal, akik azonban ezt a Tábor- hegyi kinyilatkoztatást soha többé nem tudják elfelejteni.