138  Dávidé.
Magasztallak téged teljes szívembõl; énekkel áldlak az istenek elõtt.

² Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
³ Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]
⁴ Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
⁵ És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!
⁶ Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
⁷ Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
⁸ Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

-------------------------------------

A teremtő és megtartó Isten

"Áldjad, lelkem, az Urat!
Uram, Istenem, igen nagy vagy,
fenségbe és méltóságba öltöztél,
világosságot vettél magadra, mint köpenyt.

Te fakasztasz forrásokat a völgyekben,
hogy folydogáljanak a hegyek között.
Megitatnak minden mezei vadat,
a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.

Fölöttük laknak az égi madarak,
sűrű lombok között énekelnek.
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket,
alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet."
(104. zsoltár 1; 10-13 versek)