2013. november 12., kedd



Add tovább!

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
(számomra ismeretlen a szerző)
----------------------------------------------------





A Biblia üzenete
Amikor Krisztus befejezte földi küldetését, feladatot bízott a tanítványaira: legyenek tanúi annak a Titoknak, annak a szeretetnek és üdvösségnek, amelyet átéltek, amelyet befogadtak (Lk 24,48). Az evangélium továbbadása, a misszió ,nem valamifajta stratégia vagy taktika csupán az egyház életében , az a célja, hogy sokan legyünk és erősek legyünk. Aki csak ennyit lát meg benne  az egyáltalán nem értette meg a missziós küldetés lényegét. A misszió túlcsorduló szívből fakad. Aki egy kicsit is megsejtette Isten végtelen szépségét, nagyságát, erejét, jóságát, annak számára egészen természetes az, hogy akiket szeret, azoknak megpróbálja továbbadni ezt a kincset.
Krisztus missziós parancsát talán hallhatjuk úgy is, mint a kérését hozzánk: „Ha valóban hiszel bennem, ha valóban számítok neked valamit, akkor a kincset, amelyet neked adtam, ne rejtsd véka alá, add tovább másoknak is!" A Krisztus utáni első évszázadokban teljesen természetes volt, hogy az evangélium örömhírét minden keresztény igyekezett továbbadni. Mennyire fontos volna újratanulni a hitnek ezt az alapvető gesztusát! Milyen fájdalmas az, hogy sok keresztény emberről a legközelebbi ismerősei, munkatársai sem tudják, hogy Krisztus tanítványa. Milyen szomorú, hogy ha egy munkahelyen vagy másutt Istent, Krisztust vagy az evangéliumot gyalázzák – ami egyre gyakrabban előfordul –, sok keresztény csak mélyen hallgat. Talán azért is, mert alig ismeri a hitét, nincsenek is szavai, amelyekkel szelíden, de határozottan megvallhatná, megvédhetné azt. Minden felnőtt kereszténynek súlyos kötelessége, hogy ismerje a hitét, és igyekezzen bátran tanúságot tenni Krisztusról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése