A Biblia így ír erről: „Mert ahogy egy testben több tagunk van, minden tagnak más a szerepe…

 és a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek:
aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint,
 aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson,
 aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson,
aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben,
aki elöljáró, legyen gondos,
aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.
Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.” (Róm 12,4-8)

/ a nevek nem valódiak, némelikük csupán kitalát. /

Lehetsz tanuló, munkás, pszichológus, utcán dolgozó, iskolában, irodában, a földeken, a bíróságon vagy egy számítógép előtt ténykedő. Az számít, hogy azt milyen szívvel teszed! Ha Krisztus van a szívedben, akkor őt fogod az emberek közé vinni.

Természetesen sok olyan embert mondhatnék, akit példaként állíthatnék elétek.

Például Pál apostol, aki járta a világot, a haláltól nem félve, hogy elvigye az Örömhírt mindenkinek.
Vagy említhetném Szent Ferencet, a Ferences rend alapítóját, aki arra tette fel életét, hogy a krisztusi szegénységet megélje.
Vagy Bosco Szent Jánost, aki életét a szegény sorsú gyermekek segítésének és nevelésének szentelte.
Vagy mondhatnám például Teréz anyát, aki azért élt, hogy betegeket gyógyítson.
Vagy Böjte Csaba, aki a gyerekekre teszi fel egész életét.

De nem szabad itt megállni!

Ugyanígy mondhatnám Károly atyát, Gergő atyát, Gáspár atyát, Feri atyát akik arra áldozzák fel mindennapjaikat, hogy minket vezessenek ezen a földi úton.
Vagy Kóré Petit és Anitát, akik a mi kis közösségünk minden örömét-bánatát a vállukon viszik.
Vagy Memit, aki akkor is elmegy egy helyre szolgálni, ha tudja, hogy ott csak egyetlen ember is közelebb kerülhet általunk Jézushoz.
Vagy Makrai Márti, aki vállalja hitét úgy is az iskolában, ha tudja, hogy ezért lenézést kap „jutalmul” tanártársaitól.
Vagy férje, Balázs, aki a Saubermacher vezetőjeként akkor is megveszi a gyerekektől az iskolában az összegyűjtött újságpapírt, ha azzal már ő semmit nem tud kezdeni.

És még annyi mindenkit mondhatnék! Csak már elfogyott a hely a képernyőn…

Szóval, nem kell különleges dolgokat tennünk. Csak minden nap, a küldetésünkre gondolva élni.

Egészen egyértelmű és kis dolgokra gondolok most. Elkezdtem összeírni, hogy én, egy nap folyamán mit tehetek azért, hogy megvalósítsam a küldetésem a gyakorlatban