Nincs ok a csüggedésre!

„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.”
(Korinthusiakhoz írt második levél 4. fejezet 16. vers)

Mindannyiunk életében előfordulnak olyan pillanatok, napok, hetek, talán évek is, melyek nem úgy sikerülnek, ahogy szeretnénk. Amikor semmi nem jön össze, sőt…

Igyekszünk, igyekszünk, de mégsem megyünk semmire. Aztán sokszor olyan dolgok felett is aggodalmaskodunk vagy szomorkodunk, melyekre abszolút nincs befolyásunk.

Mindenesetre, nehéz nem elcsüggedni, mikor összecsapnak felettünk a hullámok. Munkanélküliség, betegség, katasztrófák, hontalanság, szenvedélybetegség, eladósodás…

Olyan súlyos dolgok ezek, melyekre csupán egy ’Ne csüggedj!” odavetése, nem sokat ér. Ám ugyanakkor ezek a mélységek mutatják meg számunkra milyen törékenyek vagyunk és a legtöbben csak így gondolkodnak el azon, miért is vannak a világon.

S valóban, mikor valaki megízleli a halál közelségét, másként kezdi látni az addigi és az azutáni életének céljait.

Az apostol épp ezekre a célokra tekintve buzdít ma bennünket is mindennapi teendőink átgondolására, átértékelésére.

Így bármit terveztél is mára, ne feledd ’a külső ember megromol’, vagyis a földi dolgokat előbb vagy utóbb, de megemészti az enyészet. Viszont, ami megmarad, „a belső”, épp a külső megromlásának megtapasztalása által újul meg napról napra.

Csüggedésre tehát csak akkor van okod, ha számodra a múlandó dolgok számítanak csupán.

Ma reggel én azért imádkozom, hogy minél többen meglássák a Jézus által felkínált örök élet értékét.

„Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; …Gondoljatok tehát őrá, …hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek.” Zsid.12:2-3) /Káldi ford./

-------------------------------------------------------

Üdvnek ruhái, igazság palástja…

„Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.” Ézsaiás 61,10.

Manapság nagyon kevés embert látok igazán örülni! Hiányzik a felszabadultság, az önfeledt való öröm a világból. Ehelyett szomorúság, depresszió, lehangoltság jellemzi az emberiséget. Ha valaki véletlenül mégis mosolyog, az legtöbbször nem őszinte, csak „amerikai” mosoly! Az igazi nagy probléma az, hogy sokszor még a hívő emberek is „lógó orrúak”. Vajon miért? Pedig annak, aki Jézust követi, igazán van oka az örömre! Ezek az örömök nem földiek, hanem túlmutatnak e földi léten. Ha valaki megtér Istenhez, egészen más lesz az értékrendje, mint előtte. Más örömei lesznek, mint a világi gondolkodásúaknak.

A próféta is erről beszél! Nem annak örül, hogy sok pénze van, vagy bizalmi állást tölt be valahol, hanem annak, hogy Isten az üdvnek ruháit adja rá, és az igazság palástjával veszi őt körül. Nincs is annál nagyobb öröm, mint hogy biztos vagyok az üdvösségemben! Hogyan lehetséges ez? Magamtól? Vajon, hogy nézne ki a saját ruhám, ha abban kellene megjelennem Isten előtt? „És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink” Ézsaiás 64,5. Jézus elmond egy példázatot a tékozló fiúról. Hogyan tér haza az atyai házhoz? Milyen a ruhája? Elképzelhetjük, hogy milyen lehetett a disznók mellett! Az atya mégis magához öleli Őt, és azt mondja: „Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá.” Luk.15,22. Ezt a legszebb ruhát a mennyei angyalok szövik azok számára, akik készek arra, hogy feladják bűnös gondolataikat, nagyravágyó énjüket, helytelen cselekedeteiket! Mindazok, akik szívüket, lelküket átadják Krisztusnak, életük megváltozik, és Isten nem úgy tekint rájuk többé, mint valamilyen bűnösre, hanem, mint megváltott gyermekére.

Micsoda lehetőség! Szakadt, szennyes ruha helyett esküvői öltözet! Ezt kínálja neked Isten! Örülj és örvendezz!