Aranyosi Ervin: A szeretetet nem pótolja semmi

Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed,
- lehet a másikat kevesebbnek nézed.
Lehet, hogy kincsekből építed világod,
de ez illúzió! Egyszer majd belátod.
Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még…
Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.
Őrízd hát magadban a szeretet csodáját,
Viseld az arcodon, a mosolyod báját.
Ne sajnáld másoktól, oszd úton-útfélen!
Nyáron árnyat adjon, melegítsen télen…
Amit megszereztél, oszd szét a világnak,
s hiszem, hogy holnaptól, boldogabbnak látlak.
Kincseket, ha meghalsz, nem vihetsz magaddal,
bánj hát bőkezűbben a jó indulattal.
A felhalmozott pénz, nem teremt világot!
Ültess hát kertedbe fákat és virágot!
Lásd meg körülötted a csodát, a szépet,
akard megismerni, miről szól az élet.
Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok boldogok, kik szívből szeretnek.

------------------------------------------------------------

Aranyosi Ervin: Ne “kincseket” gyűjts!

Ne “aranyat” gyűjts, ne “kincseket”, ezen a szép világon,
maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!
Szeress, tanulj, élj, boldogulj, mivel ezért születtél!
Ez gazdagítja szellemed, s mikor már porrá lettél,
és földi léted végetért, s tovább lépsz égi útra,
a kérdés az lesz, szellemed, – mit kellett, – megtanulta?
Sorsod és karmád rendezted? Tudatosabban éltél?
Haragod, dühöd elveszett? A rosszal megbékéltél?
Megtanultál teremteni? A szépet vonzod már csak?
Képes vagy szívből örülni a csoda szép világnak?
Ne “aranyat” gyűjts, ne “kincseket”, ezen a szép világon,
maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!