VILÁGABLAK

Bulgária • Páncél János

A kommunizmus évtizedei nehéz időt jelentettek a bulgáriai hívők számára is. Mégis voltak, akik napi munkájuk becsületes elvégzése után betöltötték az Úr Jézus Krisztus parancsát: „…hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” (Mk 16,15b). Az Úr egyik tanítványa a hatósági, rendőrségi figyelmeztetések ellenére is tovább munkálkodott. Bátorságára és hűségére az államvédelmi szervek válasza határozott volt: meg kell szabadulni tőle! „Törvényes és megalapozott bizonyítékok nincsenek ellene, ezért ne mi öljük meg, hanem bízzuk azt a mérges kígyókra.” Így toloncolták ki, lökték le abba a hegyek között elhelyezkedő vízmosásos katlanszerű mélyedésbe, ahol köztudottan mérges kígyók éltek és tenyésztek.

A kígyók felbolydultak a szokatlan lakó jelenlétére. Mozgolódtak, vártak, támadásra készültek. Az egyik kígyó feszült várakozás után hirtelen mozdulattal a prédikátornak vetette magát, s egy pillanat alatt már a testén is volt. Az Úr gyermekének mindössze annyi ideje maradt, hogy egyetlen mondattal hitből kiáltson: „Kígyó, az Úr Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, távozz el tőlem, nem árthatsz nekem!” S eközben gyors mozdulattal lesöpörte a kígyót magáról, amely visszament korábbi helyére. Ekkor más kígyók készülődtek a támadásra, marásra. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert úgy tűnt, mintha az előbbi kígyó jelzést adott volna nekik a maguk állati módján: „Állj, ne tedd!” Az Úr megőrizte a prédikátort. Isten mindenkor igaz Igéje beteljesedett: „Kígyókat vesznek fel, … és meg nem árt nékik” (Mk 16,18).

A rendőrség csak három nap múlva akart meggyőződni a prédikátor biztos haláláról. Ekkor helikopteres mélyrepüléssel szemlélték meg a terepet. Nem akartak a szemüknek hinni, amikor a tényt megállapították: „A prédikátor él!” S valóban úgy volt, három napos böjtben, teljes közösségben az Úrral. Ekkor megfelelő technikai megoldásról gondoskodva ők maguk mentették ki Isten szolgáját. S ezután azt mondták neki: „Mivel ön ezek után is életben maradt, nem zaklatjuk tovább. Szabadon prédikálhat!”

Ezt a bizonyságot egy angol miszionáriusnő mondta el, aki Jugoszláviában a bolgár határ közelében született és nőtt fel, szerbül és bolgárul is tudott beszélni. E testvérnő párszor megfordult makói otthonunkban, s első kézből számolt be sok kockázattal járó bulgáriai tevékenységéről, valamint a bolgár hívők között szerzett közvetlen tapasztalatairól.

Az utóbbi években azonban Bulgáriában is megváltozott a helyzet. Nemrégiben kaptam meg Reinhard Bonnke közismert pünkösdi evangélista körlevelét, amelyben közölte: az Úr segítségével nagy evangélizációt szeretnénk tartani Bulgáriában! Pál apostol azt írja az 1Kor

16,9-ben: „…nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok.” Ez a kapu ma Kelet-Európában is megnyílt.

Nemrégiben érkezett a hír: A politikai visszarendeződés folytán a bolgár kormány egyre inkább korlátokat állít az evangélium hirdetése elé. Nem engedélyezte országukban nagy evangélizáció szervezését sem.

Más információkról is tudunk közvetlenül bolgár testvérektől. A november 3–5-ig tartott nemzetközi közbenjáró imakonferencián bolgár testvérek elmondták – illetőleg írásban is ismertették –, hogy a kommunizmus bukását követő nagyobb szabadság lehetőségét kihasználva 1992–93-ban több mint száz kisebb-nagyobb evangélizációs alkalmat szerveztek, köztük sokat muzulmán falvakban. Éles harc folyik az emberek megmentéséért: ezt a keresztény hívők Isten országáért, az evangélium győzelméért vívják Bulgáriában, a muzulmánok pedig a mohamedánizmus terjedéséért. Az utóbbiak misszionáriusokat küldtek Közel-Keletről, és milliónyi Koránt nyomtattak a bolgárok részére Szaúd-Arábiában. Ugyanakkor dollármilliókkal támogatják új mecsetek építését, valamint muzulmán egyetemek létrehozását. Kitűzött céljuk: minden egyes otthont, családot felkeresni, és a muzulmán hit követésére megnyerni.

Az imakonferencián feledhetetlen és számunkra buzdító példa volt, ahogyan a bolgár hívők sírva, tusakodva imádkoztak Bulgária ébredéséért, az evangélium terjedéséért és győzelméért. Bizonyságát adták: hiszik azt, hogy Bulgária a kereszténység ajtaja lesz a Közel-Kelet felé, és nem pedig az iszlám ajtaja Európa felé. Ezt mi, magyar hívők is hisszük, de buzgón imádkozunk is érte, mert a következmények súlyosak és messzehatóak.