Heti útravaló Müller Pétertől - 93.rész

"Aki a szerelmet nem ismeri, nem tudhatja azt sem, mi az, hogy szeretet."

Ezt a két szót tudomásom szerint csakis a magyar nyelv különbözteti meg. Love, liebe - mindkettőt jelentheti. Az egyik forró, lángoló állapot, énünk elég benne. Nem bírja egyedül. "Megőrülök érted!" - szoktuk mondani, és tényleg olyanok leszünk, mint az őrültek.

A szerelem nem "normális" állapot. Amennyiben a józan, hétköznapi, egoista életünket annak tekintjük. Veszélyes is. Szeretetbe még nemigen haltak bele - de szerelembe sokan.

A szerelemben ébredünk rá, hogy szét vagyunk tépve. Hiányzik belőlünk a másik. Hiányzik, mint testnek a kenyér. Mint léleknek az Isten.
Az igazi istenhit a szerelemhez hasonlatos. Minden igazi vallás tudja, hogy szakrális élmény. Szent élmény.
"Szent" azt jelenti, hogy tűz veszi körül a másik lelkét, vagy az Isten lelkét, és én belefutok a tűzbe, és elégek benne, mert nem bírom ki Nélküle.
Hétköznapi életünkben először vagyunk szerelmesek, s - jó esetben - csak utána szeretünk.

A tűzből parázs lesz. De ez nem a hétköznapok útja. A józan, földi élet útja. Az öregedés útja. Hogy először lángolok érted, aztán parázzsá szelídülök - és végül kihűlök. Ahogy öregszünk, úgy válik a forróságunk meleggé, langyossá, majd végül hideggé.

De aki fölfelé igyekszik, az szembe megy a biológiával. Nem öregszik, hanem fiatalodik. Egyre inkább a szerelmet keresi. Végül már érzékiség, testi vágy nélkül. Szerelmes lesz a társába. Szerelmes lesz az igazságba. Szerelmes az Istenbe.