Ne legyen személyválogatás a ti hitetekben - ez az igazi Istentisztelet.

"Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsõség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban." (Jakab 2:1)
 Csodálatos, monumentális, ahogy Jabak a levele első részében bemutatja, ahogy belenézünk a szabadság tökéletes törvényébe (a hit törvényébe, élet törvényébe, Krisztusba) és meglátjuk az eredeti valónkat, elváltozunk arra az ábrázatra, kinézetre, ami Krisztusban van, ami az eredeti valónk és inspirált módon kezdünk élni, cselekedni. Azt gondolhatnánk, hogy vajon van-e ennek bármilyen gyakorlati jelentősége a mindennapi életünkre. Látni fogod (vagy más látod is:), hogy a legnagyobb hatása arra, hogy hogyan cselekszel, annak van, akinek látod magadat.                                          A Jakab levél olyan erősen beszél a cselekedetekről az első rész után, hogy sokan azt hitték, hiszik (Luther is), hogy ez nem is az Úrtól van:).                      Mi a személyválogatás a hitünkben és mi az, hogy nincs megalkuvás (kompromisszum) a hitünkben?                                                                         Nézzük meg mi Isten hite! Milyen láthatatlanban, de létezőben hisz Isten?  Istent senki nem látta, hanem az egyszülött Fiú jelentette ki mindenkinek. A láthatatlan Isten látható lett. Isten, az Atya, :), Krisztusban megjelent, nem csak azért jelent meg, hogy Őt megismerjük, hanem azért, hogy megmentse azt ami elveszett, az embert, hogy az ember újra az legyen, akinek teremtve lett, Isten képe, és hasonlatossága. Isten az emberben tette láthatóvá magát a Teremtésben. Isten olyannak látja az embert, mint Ő maga.                                                                                                                    A jó és a rossz tudása hozta (és tartja fenn ma is) a tudatlanságot vagy sötétséget magunkkal és másokkal kapcsolatban. (A jót és a rosszat tudni sötétséget jelent). Felcseréltük az Isten eredeti gondolatát (dicsőségét) magunkról, egymásról más, alacsonyabb gondolatokra (Róma 1:23). Istenben soha nem volt a 'rossz' tudása Veled kapcsolatban (vagy az ellenségeddel kapcsolatban), ma sincs, Neki teljesen jó véleménye van rólad, és mindenkiről. Nekünk változott meg a gondolkozásunk, lett 'rossz' a véleményünk, tudásunk magunkról és egymásról, mi tértünk el az eredeti véleménytől. Hát akkor térjünk vissza az eredetihez:)! 
 Isten senkit nem ismer test szerint. Ha rosszat tudok valakiről (nem a tetteiről), akkor nem ismerem azt az ember úgy, ahogy Isten ismeri, és ahogy nekem is ismernem 'kell'. Az ember olyan, mint Isten, Isten képe és hasonlatosság. Ha látom a testvéremet, barátomat, ellenségemet, úgy ahogy Isten látja, akkor látom Istent is tisztán.(Na, ez egy nagy ugrásnak tűnhet:). Isten nem választja el magát az embertől, egy lett vele, Emmanuel. Jézus mindenkivel azonosította Magát, "..én Velem cselekedtétek meg..." (Máté 25:40). Az Úr elképzelése szerint, ahogy az emberhez viszonyulok, úgy viszonyulok Őhozzá, Istenhez (az ember nem Isten!, de biztosan értesz).            A láthatatlan Istent csak annyira látod igazából (önbecsapás nélkül) amennyire az emberben látod. Csak hit által vagy képes látni a láthatatlant az emberben. Ha képes vagy látni az emberben az Istent, akkor látod Szellemben az Istent. Nem vagy attól Szellemi, ha a levegőbe kiáltod, hogy szeretlek Uram, de nem szereted azt, aki ott van melletted, aki az Isten képe és hasonlatossága, még ha akár az ellenséged is. Becsapjuk magunkat (elhitetjük), ha azt hisszük szeretjük Istent, de nem szeretjük az embert (minden embert).  Ahogy viszonyulsz az emberhez, úgy viszonyulsz az Istenhez!                                                                                                                      Az ember műalkotás, nem használati tárgy. Az értékünket nem a hasznosságunk vagy haszontalanságunk, a látható 'értékünk' adja meg. Menjünk vissza Jakabhoz. Az igazi Istentisztelet, amikor az eredeti valója szerint tiszteled, látod, szolgálod az embert. Azért mondja, hogy az igazi Istentisztelet meglátogatni az árvákat és az özvegyeket (nem azért, mert ezzel jót teszel, ez természetes), hanem azért, mert talán ők a legelveszettebbek (ahogy a levelét is az identitásukat vesztett szétszóratásban élő zsidó testvéreknek címezte).                                                   Jakab észrevette, hogy ha szemük látása szerint kezdenek viszonyulni a testvérekhez (gazdag, szegény), akkor ellentmondanak maguknak (hogy olyanok, mint Isten). Ha személyválogatást (görög: 'pros-o-pol-ape-tace', aszerint elfogadni valamit, amit a szememmel látok) keverünk a hitünkbe, akkor nem azt hisszük, amit Isten és azonnal, kikerülhetetlenül ítélkezünk. A tökéletlenség látása, vagy ennek a hite bárkiről azonnal megszüli az ítéletet arról az emberről. Csak a teljesen helyreállított ember látása szünteti meg bennem automatikusan, erőfeszítés nélkül az ítélkezést, ellenkező esetben gonosz gondolkozású bíróvá lettem. Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. (Jakab 2:12)  Teljesen, tökéletesen helyreállított ember vagy és mindenki más is, ez Isten hite. Ez a valaha volt legnagyobb szellemi harc végeredménye. Ha a háború eredménye nincs megjelenítve a kijelzőn (ha az elmédben nem így látod), akkor azt hiszed van még harc a szellemekkel (de ez egy másik történet lesz:),                                                                                                                        
de csak egy nemes harc, a hit harca maradt számunkra, látni (a fejedben, a gondolkozásodban) a 'nagy háború' dicsőséges végeredményét a tökéletes, tiszta ártatlan embert, magadat és mindenki mást, ez Isten műalkotásának, önarcképének az ismerete, és tisztelete és ilyen módon magának Istennek is a tisztelete. Isten, a hit, a világosság senkit sem ismer már a látható szerint. Úgy viszonyuljunk egymáshoz, amilyenek vagyunk (Isten képe és hasonlatossága)!                                                                                                         Az- az igazi Istentisztelet, ahogy látom másban hogy olyan, mint Isten és így gondolkozom, beszélek, cselekszem Vele, mert ilyen az ember, én és te. Igék:
Jak 2:4  Nem mondtatok-e ellent magatoknak, és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká? 
Jak 2:9  De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. 
Jak 3:9  Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára  teremttettek: 
1Jn 4:20  Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyûlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti  az Istent, a kit nem lát? 
 1Jn 5:1  Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentõl született; és mindaz, a ki szereti, a szülõt, azt is szereti, a ki attól született. 
----------------------------------------------------

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Máté 6:24

Máté 6: 16-24  , 1 Mózes 18  ,Példabeszédek: 1

Senki sem szolgálhat két úrnak. A Bibliában nem ez az egyetlen hely ahol ez említve van. Szerintem ez a kijelentő mondat mindenkinek egyértelmű, de miért van az, hogy mégis olyan nehezen tartják meg. Tudjuk, hogy nem lehet Isten és Sátánt egy lapon említeni, egyszerre imádni. Azt mondjuk, én nem is imádom Sátán. Miközben pedig a bűn rabjai vagyunk. Lehet az lopás, szitkozódás, fegyelmezetlenség és így sorban. Ha van olyan bűnünk amit nem bánunk meg, akkor máris két Úrnak akarunk szolgálni. Isten kimondta, hogy Ő nem szereti a bűnt, és ezt tőlünk is elvárja. Nem lehet, egyszerre kétféle életmódot élni. Isten azt szeretné ha csak Vele élnénk együtt. Persze erre jön a megszokott kijelentés: "De mi nem vagyunk tökéletesek!" Ez igaz. De meg kell próbálnunk azokká válni. Mindig lesznek az embereknek bűneik, mindig lesz miért bűnbánatot tartani. De Istennek az számít mi van a szívünkben.
Addig örülj testvér amíg érzed hogy bűnös vagy, mert ha tökéletesnek érzed magad, akkor már a Sátán kezében csücsülsz.
Az Úr adjon erőt ahhoz, hogy megtanuljunk az Ő, és csakis az Ő útján járni.

--------------------------------------------------------------------------