Aranyosi Ervin: Igen, a ló…

Igen, a ló, az megmutatja,
miként élvezd az életet,
hogyan tegyed magad szabaddá,
m’ért jó, ha léted élvezed.
Nincs kötöttség, csak táguló tér,
mindent elsöprő lendület!
Nincs testet bénító betegség,
nincs lelket nyomasztó tünet.
Nincs félelem, mi megbilincsel,
nincs harag, düh, nincs fájdalom.
Felszabadulsz, az élet súlya
nem lesz teher a válladon.
Miként a horizont kitágul,
könnyűvé téve lelkedet,
kitölti szíved minden pontját,
a fény, a jóság, szeretet.
Igen, a ló, az megmutatja,
hogyan légy végre önmagad.
Hogyan légy boldog, érző szellem,
különleges, boldog, szabad!

-------------------------------------------------------------

A ka­pu: befogad, vagy szét­vá­laszt? Lk 13,22–30  A biblia üzenete

Kü­lön­le­ges, sok­szor vis­­sza­té­rő kép a Bib­li­á­ban a ka­pu. Egy­szer nyi­tott: a sza­bad be- és ki­lé­pés he­lye, a be­fo­ga­dás jel­ké­pe. Más­kor zárt. Ek­kor a vé­de­lem és a biz­ton­ság szim­bó­lu­ma, amely ugyan­ak­kor egye­se­ket el­uta­sít és ki­zár. Így vagy úgy, mind­ket­tő szét­vá­laszt, meg­ros­tál. Ma­ga Jé­zus is hasz­nál­ja ma­gá­ra a ka­pu ké­pét. ő a Köz­ve­tí­tő – aki ál­tal mint nyi­tott ka­pun ke­resz­tül Is­ten köz­li ma­gát ve­lünk, és aki ál­tal el­ju­tunk az Atyá­hoz –, de egyút­tal ő a la­ko­má­ra ké­sőn ér­ke­zők előtt be­zár­ha­tó ka­pu is, aki fel­té­telt szab a be­lé­pés­hez: a meg­té­rést!

 

Igen, jo­go­san te­szi fel a tör­té­net­ben a kér­dést az ag­go­dal­mas­ko­dó em­ber ak­kor (és most is): „Ugye, ke­ve­sen üd­vö­zül­nek?" So­kan meg is áll­nak a bi­zony­ta­lan­ság, az úgy­sem si­ke­rül­het der­mesz­tő fé­lel­mé­nél. Olyan so­kan van­nak, akik té­to­váz­va áll­ják vé­gig egész éle­tü­ket egy út­ke­resz­te­ző­dés­nél, pe­dig csak el kel­le­ne in­dul­ni­uk sza­ba­don és bi­za­lom­mal! A hely­ben to­por­gás va­ló­ban nem ve­zet se­ho­vá. Jé­zus most is biz­tat ben­nün­ket: „Igye­kez­ze­tek be­jut­ni a szűk ka­pun." Te­gyé­tek meg azt, ami raj­ta­tok áll, és a töb­bit bíz­zá­tok Is­ten­re. Jé­zus a tel­jes oda­adott­ság­ra, az élet meg­osz­tá­sá­ra hív ben­nün­ket. És ez va­ló­ban nem azo­nos az­zal az „al­kal­mi együtt ét­ke­zés­sel", ami­re ön­elé­gül­ten hi­vat­koz­nak a tör­té­net ka­pun kí­vül re­kedt sze­rep­lői. Igen, ki kell mon­da­ni ma is, hogy van­nak meg­hí­vot­tak, akik nem ké­pe­sek vá­la­szol­ni Is­ten or­szág­á- nak meg­hí­vá­sá­ra.

„22-Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.

23-Az élet több, hogy nem az eledel, és a test, hogy nem az öltözet.

24-Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrűk; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?

25-ÁKicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?

26-Annakokáért, ha ami legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?

27-Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

28-Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!

29-Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.

30-Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.”