---------------------------------------------------

1s--"Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
13
Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is;
14
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.
15
És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
16
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
17
És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa." Kol.3:12-17.

----------------------------------------------------

A ka­pu: befogad, vagy szét­vá­laszt? Lk 13,22–30  A biblia üzenete.

Kü­lön­le­ges, sok­szor vis­­sza­té­rő kép a Bib­li­á­ban a ka­pu. Egy­szer nyi­tott: a sza­bad be- és ki­lé­pés he­lye, a be­fo­ga­dás jel­ké­pe. Más­kor zárt. Ek­kor a vé­de­lem és a biz­ton­ság szim­bó­lu­ma, amely ugyan­ak­kor egye­se­ket el­uta­sít és ki­zár. Így vagy úgy, mind­ket­tő szét­vá­laszt, meg­ros­tál. Ma­ga Jé­zus is hasz­nál­ja ma­gá­ra a ka­pu ké­pét. ő a Köz­ve­tí­tő – aki ál­tal mint nyi­tott ka­pun ke­resz­tül Is­ten köz­li ma­gát ve­lünk, és aki ál­tal el­ju­tunk az Atyá­hoz –, de egyút­tal ő a la­ko­má­ra ké­sőn ér­ke­zők előtt be­zár­ha­tó ka­pu is, aki fel­té­telt szab a be­lé­pés­hez: a meg­té­rést!

 

Igen, jo­go­san te­szi fel a tör­té­net­ben a kér­dést az ag­go­dal­mas­ko­dó em­ber ak­kor (és most is): „Ugye, ke­ve­sen üd­vö­zül­nek?" So­kan meg is áll­nak a bi­zony­ta­lan­ság, az úgy­sem si­ke­rül­het der­mesz­tő fé­lel­mé­nél. Olyan so­kan van­nak, akik té­to­váz­va áll­ják vé­gig egész éle­tü­ket egy út­ke­resz­te­ző­dés­nél, pe­dig csak el kel­le­ne in­dul­ni­uk sza­ba­don és bi­za­lom­mal! A hely­ben to­por­gás va­ló­ban nem ve­zet se­ho­vá. Jé­zus most is biz­tat ben­nün­ket: „Igye­kez­ze­tek be­jut­ni a szűk ka­pun." Te­gyé­tek meg azt, ami raj­ta­tok áll, és a töb­bit bíz­zá­tok Is­ten­re. Jé­zus a tel­jes oda­adott­ság­ra, az élet meg­osz­tá­sá­ra hív ben­nün­ket. És ez va­ló­ban nem azo­nos az­zal az „al­kal­mi együtt ét­ke­zés­sel", ami­re ön­elé­gül­ten hi­vat­koz­nak a tör­té­net ka­pun kí­vül re­kedt sze­rep­lői. Igen, ki kell mon­da­ni ma is, hogy van­nak meg­hí­vot­tak, akik nem ké­pe­sek vá­la­szol­ni Is­ten or­szág­á- nak meg­hí­vá­sá­ra.

„22-Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.

23-Az élet több, hogy nem az eledel, és a test, hogy nem az öltözet.

24-Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrűk; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?

25-ÁKicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?

26-Annakokáért, ha ami legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?

27-Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

28-Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!

29-Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.

30-Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.”