„Az angyali seregek szüntelenül énekelnek Néked, és dicsőítnek téged minden létező. És mit ad hozzá dicsőítésem tökéletes dicsőségedhez, ó Istenem, mennynek és földnek Királya?               Ó, egyedüli örök, ki volt tanácsadód, amikor leraktad a föld alapjait? Jóságoddal megteremtetted az embert, hogy szeretetedben maradva gyönyörködjék, miután szent parancsodat áthágta, akkor sem adtad át az örök halálnak, Istenem, mennyei szent Szeretet, de, most a száműzetés földjén tartózkodva mennyei hazám után epekedem, és nagyon szomorkodom, hogy nem láthatlak téged dicsőséges Teremtőmet, én, bűnöktől megterhelt, de, a hit által szemléllek téged, és egyedül neked, ó, irgalmas Istenem, ezt a dicséretet hozom:

Dicsőség neked Istenem, a mindeneket Teremtőnek. * Dicsőség neked Istenem, mert dicsőséged a mennyek magasságáig ér. * Dicsőség neked Istenem, aki a létezőt a nemlétből alkottad. * Dicsőség neked Istenem, aki mindent a nemlétből hoztál létre. * Dicsőség neked Istenem, aki világosságba, mint ruhába öltözöl. * Dicsőség neked Istenem, mert az embert képedre és hasonlatosságodra teremtetted. * Dicsőség neked Istenem, aki az embert a látható világ fölé emelted. * Dicsőség neked Istenem, akit a teremtmény Istennek hív. * Legszentebb Háromság, Istenünk, dicsőség Neked!”

             
2c---PLATÁNOK AZ ESŐBEN  Platánok büszkén révedezve állnak lassan átszövik a kék eget                                                                    egymáshoz hajolnak kedvesen ölelkezve eltakarják a fellegeket                                                                      Visegrád 1998 szeptember.   

Szeretni: Tudjunk szeretni, nem bántani.                                                                                                         Szép szavakkal, formálni.                                                                                                                      Lelket nyitni, szépre.                                                                                                                                      Tanítsuk egymást, szeretetre.

----------------------------------------------------------------

            Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből    

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3).

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek, vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.