Regina Brett :) 50 rövid mondat, 5

26. Légy különc most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
27. A legfontosabb nemi szerv az agy.
28. Csak te felelsz a saját boldogságodért, ne hárítsd másokra.
29. Ha nem kérsz, nem is kapsz!
30. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
31. Mindig az életet válaszd.
32. Mindenkinek mindent bocsáss meg.
33. Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
34. Az idő majdnem mindent meggyógyít. Adj időt az időnek!
35. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
36. Higgy a csodákban.
37. Isten szeret, mert ő az Isten, és nem azért amit tettél, vagy nem tettél.
38. Ne vizsgáld az életet, hanem éld meg a jelenben.
39. Az öregedés messze jobb alternatíva, mint fiatalon meghalni.
40. A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van, tedd emlékezetessé!

41. Végül csak az számít, hogy szerettél.
42. Az irigység időpazarlás, megvan mindened, ami kell.
43. A legjobb még csak most jön.
44. Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
45. A fohászok lefednek minden emberi érzést.
46. Minden nap menj ki az ajtódon, ott történnek a csodák.
47. Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit
és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.
48. Csak a testünk lehet öreg. A lelkünk időtlen.
49. Teremts!
50. Az élet nem masnival jön, mégis ajándék.

------------------------------------------------

Üdítő képek.
Ezért olyan jó és üdítő, hogy a Biblia nyelvezete tele van képekkel. Kár, hogy legtöbbször nem állítjuk szemünk elé ezeket, a képeket, pedig mennyi örömöt szerezhetnének! Lássuk például a 23. zsoltárt! A zsoltár így kezdődik: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet.” Mindjárt felötlik képzeletünkben a viruló, zöld réten békésen legelésző nyáj, és az előtte járó, hívó hangjával juhait ösztökélő pásztor, a nagy botjával, széltől lengetett köpenyével. „Csöndes vizekhez vezetett engem” – mondja tovább a zsoltár, és már látjuk is szemünk előtt a csendesen folydogáló patakot. Tiszta a vize, fűzfák szegélyezik, az állatok vígan lefetyelik a kristálytiszta vizet, fejük tükröződik is benne. „Az igazság ösvényein vezetett” – szól tovább a zsoltár, és már láthatjuk is a kanyargó ösvényt, amelyen biztonságosan vezet a pásztor a vágyott otthon felé. Erre viszont egy félelmetes kép következik: „Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.” Mindnyájan tudjuk, mi a halál, mindnyájan szereztünk tapasztalatokat a sötét árnyakról, mindnyájunkra rátört néha a félelem, ha sötét, veszedelmes utakon jártunk. De itt a vigasztalás: Velem vagy! Gyakran tapasztalhatjuk: a kisgyerek nem fél, ha fogja kezét az édesapja. Vidáman lépegethetünk mi is, ha velünk az oltalmazónk. A zsoltár folytatódik: „Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.” Ilyet is láthattunk, mikor a pásztor botjával visszaterelgeti a nyájhoz az elbarangoló juhot. Amikor a juh érzi hátán a bot ütését, nem örül neki. Pedig milyen jó újra ott lenni a pásztor mögött vándorló nyájban. Hirtelen új kép tűnik fel a zsoltárban: „Asztalt terítettél számomra, olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted.” Itt már nem a pásztor és a juh viszonyáról van szó, hanem egy kedves házigazdáról, aki pompás lakomát készített nekünk: poharamat csordultig, bizony csordultig megtölti finom borral, és a fejem csak úgy ragyog az illatos olajtól. A zsoltár vége pedig most már világosan beszél: „Jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.” Az idő és az örökkévalóság kapcsolata jelenik meg itt: isteni jóság és irgalom vezet egészen a végső beteljesedésig, amíg el nem jutunk arra az elképzelhetetlenül csodálatos helyre, ahol utunk végén otthon leszünk, magának az Úristennek a házában.