Túrmezei Erzsébet: Tovább imádkozunk

Távol gyülekezet imádkozik.
Csillagos afrikai égbolt
borul egyszerű templomukra.
Énekük, imádságuk áthatol
a sötétségen, az éjszaka csendjén.
Át pásztoruk kis hajlékáig,
ahol a halállal vívódik
órák óta a drága segítőtárs,
a kedves feleség.

Messze a kórház és messze az orvos.
De a gyülekezet imádkozik.
- Milyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk! -
Néha benéz egy fehérhajú, tisztes
presbiter a betegszobába.
Látja, hogy a válság egyre tart,
és csak annyit mond csendesen:
"Akkor - tovább imádkozunk!"

Ez ismétlődik óráról órára.
Küzd a halállal a beteg.
Küzd az imádkozó gyülekezet.
S az első hajnali sugárral
megérkezik a felelet:
a láz alábbszáll hirtelen.
Megérkezik az igen és az ámen,
az élet és a győzelem.

Ilyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk!
S bár a felelet néha késni látszik,
és mi lankadunk és roskadozunk,
mondjuk ki mégis csüggedetlen hittel,
mondjuk mi is távol testvéreinkkel:
"Akkor - tovább imádkozunk!"

------------------------------------------------

Túrmezei Erzsébet Harangok hívnak

Harangok hívnak  szép, zengő szóval.
Hangjukban Krisztus  hívása szólal:
"Kegyelem, áldás,  erő vár rátok!
Jöjjetek hozzám!  Békét találtok."

Harangok zúgnak.  Énekek zengnek.
Hála az elő,  örök Istennek!
Nagy irgalmáért,  szeretetéért!
Templomépítő sok hitért!  Háza mindnyájunk
szent menedéke.  Hangzik az ige.
Árad a béke.  Jó meleg fészek
fáradt madárnak.  Benne a mennynek
kincsei vannak.  Éled a hitünk,
újul a lelkünk:  Jézus Krisztusban
életet leltünk.  Boldog, győzelmes
sereggé válunk.  Van hős Vezérünk,
van erős várunk.  Vallói vagyunk
ősök hitének.   Évszázadokon
átzeng az ének.

Harangok hívnak  szép, zengő szóval,
s hangjukban Krisztus  hívása szólal.