1b--Mit jelent az Úr napja?   Kérdés: Mit jelent az Úr napja?
Válasz: Az „Úr napja” kifejezés általában olyan eseményeket jelöl, amelyek a történelem végén következnek be (Ézsaiás 7, 18–25), és gyakran szorosan összekapcsolódik az „azon a napon” kifejezéssel. Megértésük egyik kulcsa, hogy egy olyan időszakra utalnak, amelyben Isten – közvetve vagy közvetlenül – személyesen avatkozik be a történelembe, hogy véghez vigye tervének egy bizonyos részét.
Az emberek többsége egy olyan időszakra vagy konkrét napra gondol az „Úr napja” hallatán, amikor beteljesedik Isten terve és célja a világgal és az emberiséggel. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az Úr napja nem egyetlen nap lesz, hanem egy hosszabb időszak, és ez idő alatt Krisztus uralkodik majd az egész világban, mielőtt megtisztítaná a mennyet és a földet, hogy az emberiség beléphessen az örökkévalóságba. Mások szerint egy hirtelen esemény lesz az Úr napja, amikor Krisztus visszatér a földre, hogy megmentse azokat, akik hűek maradtak hozzá, és örök kárhozatba küldje a hitetleneket.
Az „Úr napja” kifejezés az Ószövetségben tizenkilencszer szerepel (Ézsaiás 2:12; „…Mert a seregek Urának napja eljő…” 13:6, 9; …” Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja,…”                                    Ezékiel 13:5, …” hogy megállhassatok a harcban az Úrnak napján….” 30:3; …” Mert közel egy nap és közel az Úrnak napja,…” Jóel 1:15, …” Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja,…”             2:1,…” mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az….” 11,31; 3:14;                                                        Ámósz 5:18,…” Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja?...”20; Abdiás 15; …” Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen…”                                                    Zofóniás 1:7,…” Hallgass az Úr Isten orcája előtt, mert közel van az Úrnak napja,…”14;                 Zakariás 14:1; …” Ímé, eljön az Úrnak napja, …”                                                                                  Malakiás 4:5),…” eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. …”.                                                                       az Újszövetségben pedig négyszer (Cselekedetek 2:20; …” A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja….”                                                                                      2 Thesszalonika 2:2; …”  mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja….”                                                                2 Péter 3,10), …” Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj…”de más helyeken is történik rá hivatkozás (Jelenések 6:17; …”  Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?...”16:14).
Az Úr napjáról szóló ószövetségi versek gyakran a fenyegető közelség és a félelemmel teli várakozás érzetét keltik: Úr napja” (Zofóniás 1:7). Ez azzal magyarázható, hogy az Úr napjára utaló igerészek – számos más ószövetségi próféciához hasonlóan – gyakran egyszerre szólnak a jövendölés közeli és későbbi beteljesüléséről. Az Úr napjára utaló ószövetségi igék némelyike olyan történelmi csapásokról szól, amelyek részben már beteljesedtek (Ézsaiás 13:6–22; Ezékiel 30:2–19; Jóel 1:15, 3:14; Ámósz 5:18–20; Zofóniás 1:14–18), míg mások az idők végén bekövetkező isteni ítéletet vetítenek előre (Jóel 2:30–32; Zakariás 14:1; Malakiás 4:1, 5).
Az Újszövetség a „harag” napjáról, a „meglátogatás” napjáról és „a mindenható Isten nagy napjáról” beszél, továbbá egy olyan mindmáig beteljesületlen eseményről, amikor Isten kitölti haragját a hitetlen Izraelre (Ézsaiás 22; Jeremiás 30:1–17; Jóel 1–2; Ámósz 5; Zofóniás 1) és a hitetlen világra (Ezékiel 38–39; Zakariás 14). A Biblia arra figyelmeztet, hogy „az Úr napja” hamar jön el, akár a tolvaj az éjszakában (Zofóniás 1:14–15; 2 Thesszalonika 2:2), ezért a keresztyéneknek éberen és készen kell várniuk Krisztus eljövetelét, amely bármelyik pillanatban bekövetkezhet.
De nem csupán az ítélet napja lesz az a nap, hanem az üdvösségé is, mert Isten megmenti Izrael maradékát, betejesítve ezzel ígéretét, mely szerint „üdvözülni fog az egész Izrael” (Róma 11:26). Megbocsátja bűneiket, és helyreállítja választott népét azon a földön, amelyet megígért Ábrahámnak (Ézsaiás 10:27; Jeremiás 30:19–31, 40; Mikeás 4; Zakariás 13). Az Úr napjának végső kimenetele pedig ez lesz: „Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon.” (Ézsaiás 2:17). Az Úr napjával kapcsolatos próféciák teljes és végső beteljesedése a történelem végén várható, amikor Isten természetfeletti erejével megbünteti a gonoszt és valóra váltja minden ígéretét.