Egyedüli reményem.  Kálmán Farkas (1838-1907)

Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak Te vagy,

Jövel és nézz meg engem, Magamra ó, ne hagyj,

Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon,

Úristen, el ne hagyj!

Uram, a nyomorultat, A gyöngét el ne hagyd!

Az árvát elhagyottat Gyámolítsd te magad!

A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre:

Úristen, el ne hagyd!

Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem,

Vigasztalást igédben, Uram, te adj nékem!

Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom,

Te tarts meg, Istenem!

--------------------------------------

6. Eltévedtem, mint juh. Régi magyar dallam, Petrőczi Kata Szidónia (1658-1708)

Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh,

A bűnösök útjára. Ó, segíts, Jézusom,

Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra.

Te ontál drága vért Elveszett juhokért,

Viselj gondot a nyájra!

Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok,

Nyájadnak legkisebbje, Kit te megtéríthetsz,

Bűnből kivezethetsz A szép, kies helyekre.

Kérlek azért hitből, töredelmes szívből,

Fogadj, végy kegyelmedbe.

Ím, előtted állok, Ím, előtted állok,

Ajtód előtt zörgetek. Bár titkos bűnökkel

És nyilván levőkkel Vétkeztem te ellened:

Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal

Fogadd vissza gyermeked.

Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben,

Oly kicsiny, mint mustármag, Mégis bármily gyenge

Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának,

Hogy terjedjen ága És legyen virága

Kedves néked, Urának.

Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám,

Jöjj, ó, Jézus, sietve, Vágyakozó szívvel,

Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve,

Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be

Ábrahám kebelébe