2013. július 1., hétfő



                "Nem mondott  fel nekem..."

Szolgálatára angyalok sietnek.
Parancsol viharnak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
hogy meglátott parányi porszemet,
szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála
Kerek világon nincs jobb gazda nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
nem csak munkát, drága feladatot,
erőt is Ő adott.
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hűségesebbet,
parancsainak engedelmesebbet.
Csuda irgalmát áldja énekem,
hogy szolgálhattam hosszú éveken,
s nem mondott fel nekem.
Pedig megtehette volna!
S én szegény gyenge, engedetlen szolga,
türelmét, irgalmát dicsérhetem...
mert ezután sem mond fel ...sohasem !
Övé az életem !»
--------------------------------

Túrmezei Erzsébet: Már meghallgatott!

„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!”
csodálatos ígéret!
Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói
Tüzelőért könyörögtek térden,
Mert fogytán volt, és kemény volt a tél…
S még imádkoztak, amikor begördült
A fával megrakott szekér,
Mert egy gazdát arra indított Isten,
Hogy kicsinyein így segítsen.
Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!
De ha évekig várunk feleletre,
S megfáradunk… halványul a reményünk…
Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? – kérdezzük lankadtan.
„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!”

Aztán titkokat tár a Szentlélek,
Atyánk szívébe látó ablakot –
Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek…

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,
Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,
Ő meghallgatott! Már meghallgatott!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése