Tipikusan olyan ,mint a szamár az apa és a fia tanmese.

Megy az apa, vezeti a szamarát, és mellette megy a fia.

A falú végén azt mondják: ejnye öreg, mért megy a gyerek a szamár mellett, miért nem ülteti fel rá.

Másik faluba érnek, szidják az öreget,:ejnye öreg,miért engedi, hogy a gyermek üljön a szamáron, miért nem ül fel rá és a gyerek gyalogol?

Mikor a falu végéhez érnek, rászólnak ,miért nem ülteti fel gyereket is elférnek ,kibírja a szamár mind ketöjüket.

Elérnek egy másik faluhoz, megjegyzik az emberek, de kegyetlen, ketten ülnek a szamáron, jól meg kínozzák szegény szamarat.

Mikor ismét elérnek a falu szélére ,rájuk kiabálnak ,de buták felveszik a szamár és cipelik, nem hogy ráülnének..

Tégy eleget valakinek, de nem lehet mindenki  kedvébe járni

                               

-------------------------------------------------------------------------------------------

Menváram énnékem az Úr: a zord viharban sziklavár!

Bár csapdos a hullám vadul: ott szívem menhelyet talál!

„Úgy, úgy bízom az Úrban, menváram Ő, menváram Ő,

Menváram Ő ! Ó Jézusom tebenned meg nyugszom én,

Te zord viharban sziklavár „                               

----------------------------------------------------------------------------

            Szerző: Bódás János . EGY KOPOTT…..

Egy kopott könyvem van nekem,   s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:  fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.  Fekete tó, - s napként ragyog.
Mint fáradt, hunyó csillagok,   le-lehullok, de itt találok
megújulást. Ebből születnek  vértanúk, szentek s óriások.
Kis könyv. Sok "bölcsnek"  langy mese,  s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,  mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.   Égi kamra. Nincs rajt lakat.
Szomjamat oltja, jóllakat   s tőle Istent hordom magamban.
S tudom, hogy szavam,  életem győztes, ifjú és halhatatlan.