A TAVASZHOZ

Óh harmatos fürtű, ég angyala,
A reggel tiszta ablakain át
Tekints nyugati szigetünkre, mely
Kórusban zengi jöttöd, óh, Tavasz!

A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják; vágyó szemünk a te
Tündöklő sátrad lesi: gyere már
S tedd tájainkra szentelt lábodat.

Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink,
Hadd csókolják illatos köntösöd;
Leheleted hív; szórd gyöngyeidet
Földünkre, melyet szerelmed emészt.

Óh, ékesítsék drága ujjaid;
Verje keblét csókod zápora; tedd
Arany koronád bús fejére, hisz
Szerény kontyát teérted tűzte fel!

Szabó Lőrinc

A REGGELHEZ

Ó, szent szűz, hófehérben! tárd az ég
Arany kapuját, és suhanj, suhanj;
Ébressz mennyei hajnalt, keltsd kelet
Kamráin a fényt, és hozd el a mézes
Harmatot, megcsillantva nappalunkat.
Sugárzó reggel, köszöntsd a napot,
E korán kelő vadászt, ó, jelenj meg
Koturnusodban dombhajlatainkon.

Tandori Dezső

ŐRÜLT DAL

A zord szél zúg,
     Diderget a fagy.
Késő van, aludj,
     Hagyd a kínokat.
A csúcsot Keleten
     Hajnal festi be fenn
S a friss madársereg
Már füttyöget.

Fény-borított
     Ég boltja alá
Megszomorított
     Dalom nyögve száll:
Az éj fülébe cseng,
     Sír tőle a nap;
A vad szél őrjöngve tombol
     S a vihar szárnyra kap.
Mint szörny, kit rejt a felleg:
     Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
     Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.

Képes Géza