A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK CSODÁLATA  Túrmezei Erzsébet
Legyőzhetetlen! Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember- írta Könyve! Küzdünk ellened porszemek, parányok...
taposunk vérbe, sárba, könnybe, és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ. Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket. te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek, és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre. Így olvasta fakó írásidat
Ágoston egyszer... így a reformátor... S hol egy ezüstszem századok porából?

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten. Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások. Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások. Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett. Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,tér, idő, ember - akárki?...
Hát azok ezreit, lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt?  Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt. A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem. Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem, Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet

--------------------------------------------------------