ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN...    

Égi tűzben, zúgó szélben

jött el egykor Isten Lelke,

hogy a Krisztus kis seregét

a szent harcra elvezesse.

Lángra gyúltak hívő szívek

és megnyíltak bezárt ajkak, -

fénye lobbant, öröme kélt

a győzelmi virradatnak!

Boldogságtól repdesett a

tanítványok árva lelke,

a szerető Mester karja

valamennyit átölelte...

Heteken át imádkozva,

szent egységben várva-vártak, -

pünkösd napján a remények

ímé, mind valóra váltak.

A krisztusi gondviselés

Vigasztalót adott nékik,

hisz a válás perceitől

fájó szívük most is vérzik...

De mit a Mester ígért:

vigaszt, erőt, mindent nyernek,

mert nagy hatalma van

az isteni szeretetnek!

Apostolok, hős férfiak

lángoszlopok gyanánt járnak,

a mennyei üzenetet

elviszik a nagy világnak.

Szentléleknek erejében

békét, áldást, üdvöt visznek

és egyre nő a tábora

a krisztusi igaz hitnek.

Égi tűzzel, zúgó széllel

ma is eljön Isten Lelke,

szent harcunkat: Krisztus ügyét

Vele visszük győzelemre...

Ha ránk fúj a mennyei szél:

ma is tüzet fog a lelkünk,

ma is veszünk ajándékot

ha az Úrhoz hittel esdünk!

Ó, Szentlélek, áldj meg minket,

add erődet bő mértékben,

küzdő zarándokok kérnek

sok bajban és kísértésben.

Keskeny úton a cél felé

törtet a mi fáradt lábunk, -

segíts, hogy a célhoz érjünk

s feleúton meg ne álljunk!

Somogyi Imre