Alázat:

“Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
– Filippi 2:3-4

ALÁZAT, mint jellemvonás – alázatos az, aki gőg és önteltség helyett mások javát helyezi előtérbe.
Alázat rokon fogalmai: szerénység, önmérséklet
Alázat ellentéte: gőg, önteltség, fennhéjázás, pökhendiség, arrogancia
A bibliai gondolkodás szerint az alázatos ember az, aki az önigazult, öntelt lelkülettől mentes. A Krisztushoz tartozó ember tudatában van annak, hogy önmagában alkalmatlan a jóra, de azt is tudja, hogy Krisztus miatt Isten igaznak nyilvánítja őt.
Akiben Isten Lelke él, az békességet visz oda, ahova megy, anélkül, hogy harcba szállna saját jogaiért. Nem saját lelkiereje, hanem a Szentlélek teszi képessé erre.
A “jézusi alázat” azt jelenti, hogy nyugodtan elfogadom magamat annak, aki vagyok, és ez felszabadít arra, hogy mások javát helyezzem előtérbe.
Az alázat bibliai fogalmának semmi köze a gyöngeséghez, vagy az alacsony önértékeléshez. Azt jelenti, hogy valaki nem önközpontú, hanem “másik-központú” – képes másokat szeretni.

János 13:34; Róma 15:1; 1Korinthus 10:12; Galata 6:1-10

„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Gal 6:10).

„Néhány burgonyatermesztő arra gondolt, hogy megtartja magának a legnagyobb méretű burgonyát, és a kisebbeket teszi félre az ültetésre. Ám nagy csalódás érte őket, mert a következő néhány betakarítás idején a termés mérete alig haladta meg az üveggolyókét. A földművesek saját kárukon tanulták meg az élet egy fontos törvényét.

Nem tarthatják meg maguknak a legjobbat, a vetésre csak a maradékot félretéve. Az élet törvénye szerint ugyanis azt aratjuk, amit elvetettünk.

Átvitt értelemben még mindig általános gyakorlat, hogy ’az apró burgonyát’ vetjük el. Az élet nagy dolgait megtartjuk magunknak, a maradékot pedig elvetjük, és abban reménykedünk, hogy a lelki törvények különös fordulata révén önzésünket majd önzetlenség jutalmazza” (International Student Fellowship Newsletter. 2007. március).

Pál ezt az elvet fejtegeti Gal 6:1-10 szakaszában. Ahelyett, hogy a tagok egymást „marnák és falnák” (Gal 5:15), a gyülekezet legyen az a hely, ahol a Lélek vezetését követve a másikat önmagunk elé helyezzük! Tudjuk, hogy kegyelem által üdvözülünk, éppen ezért kell alázattal, nagyobb türelemmel és együttérzéssel bánnunk egymással.

----------------------------------------------------