Kurczina Terézia
Reményem.

Életutamon, ha fájdalmak kínoznak,
felkavarják nyugalmam, s gondokat hoznak,
olyankor- mielőtt még félni kezdenék,
Jézus mellé húzódva megfogom kezét.

Engedem magamat általa vezetni,
megoldást Ővele próbálok keresni.
Bizalommal tekintek Rá mindenkoron,
megrettenni, ijedezni nincsen okom.

Ő tudja leginkább mi a legjobb nekem,
szeretettel tartja kezében életem.
Történhet akármi, mellette nem félek,
nehéz helyzetekben őbenne remélek.

Átjárhatja szívem mélységes fájdalom,
Övéhez simulva Őneki átadom.
Átöleli lelkem, enyhül a bánatom,
reménysugár fényét mellette láthatom.

Vele szüntelenül egyesülve lenni,
gondjaim, vágyaim a kezébe tenni,
nehézség idején sohasem rettegni,
társasága nekem a reményt jelenti.

Biztonságban vagyok a szeretetében,
mindig hinni tudok gondviselésében.
Minden körülmény közt Őbenne bízni jó,
állandó reményem nem csak illúzió.

Ő az életemnek egyetlen fix pontja,
kegyelmeit reám kéretlenül ontja.
Lelki sötétségben fényesen világít,
bajokból kivezet, mellőlem nem tágít.

Ővele énnekem nincs okom aggódni,
Istenhez elvezet, nem hagy elkallódni.
Féltő figyelemmel kíséri életem,
támaszát bármikor nyugodtan kérhetem.

Mikor gondjaimat a kezébe teszem,
világos utamat nyomban észreveszem.
körülvehet bármily hatalmas sötétség,
általa felvillan bennem a reménység.

Nehézségeimet, Őneki ajánlom,
békés nyugalmamat Szívében találom.
S látván, hogy életem nem sötét éjszaka,
másnak is felragyog a remény csillaga.