Hála.

 Minden, mit tudok,
nem az én érdemem
kitártam magam,
s eljött hozzám Istenem,
hogy megnyissa szemem a világra,
hogy figyeljek minden kőre,
figyeljek minden ágra,
hogy megnyissa szívem
mindenkit szeretni
emberek szükségét
mindig észre venni
hogy megnyissa lelkem
a boldog Mennyországra...
Mindezért, Uram, hála Neked, hála




Pilinszky János: Meditáció
 Lehetséges-e a páriák művészete? Az emberben megrekedt állati igénytelenség remélhet formát, szavakat? Ritmus, amely csak pulzál, mint a kutyák nyaranta, lehetséges-e? Szellem, amely szegényebb minden hasonlatnál, s kopár, akár a kő, nem a tudatunkban, hanem a földre szegezve? Nyelv, aminek nem volt ereje kibontani lombját-ágait?
Mert van itt valamiféle szomjuság, amit még senki meg nem itatott. Nyomoruság, aminek törzse mind irtóztatóbban zihál.

Övé lesz minden hatalom és dicsőség