Pünkösd; - A Lélek ereje

„Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok, és lesztek nekem tanúim, …a földnek mind végső határáig.”
(Apostolok Cselekedetei 1. rész  8. vers)

Pünkösd a tavaszi időszak és az egyházi év egyik fő ünnepe. A keresztyén világban valóban fontos ünnep. Beteljesítése, megerősítése a feltámadásnak, az Atyához való fölemeltetésnek, és főleg Jézus maradandó jelenlétének.

Elnevezése a görög pentekoszté, (ötvenedik) szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. Mindig a húsvéti páskabárány elfogyasztását követő hetedik héten, 50 nap letelte után ünnepelték. Ilyenkor már Palesztinában jó idõ volt az utazásra és nem csak Jeruzsálem környékérõl hanem a szülőhazáján kívül szétszóródva élõ izraelita férfiak közül is sokan igyekeztek Jeruzsálembe erre az ünnepre. Az ószövetség idején a Sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt, megemlékezés arról, amikor Mózes Istentõl átvette a törvényt a Sínai hegyen. Valamint aratási ünnep; ekkor az elsõ véka árpa-lisztjébõl két árpakenyeret vittek felmutatási áldozatul.    

A pünkösd keresztyén tartalmára a bibliai újszövetség, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvének első fejezeteiben találunk utalást. Itt a Jézus Krisztus által megígért Szentlélek eljöveteléről van szó, aki szélzúgás és lángnyelvek alakjában jelenik meg az apostoloknak. Erő tölti el őket a magasságból, nyilvánosan tanúságot tesznek Jézusról, és megkeresztelnek háromezer embert. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az egyház történelme.

Ezen a pünkösdi ünnepen az Úr Jézus Krisztus tanítványai együtt voltak Jeruzsálemben, egy akarattal imádkoztak. Ez volt az Úr Jézus Krisztus feltámadása és menybemenetele után az elsõ pünkösd ünnepe. Mielőtt Jézus a mennybe ment volna, azt mondta a tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben és kapják a Szentlelket, amely által kapják Isten erejét is, hogy Jézus bizonyságtevői legyenek. Miután Jézus húsvét után negyven nappal a mennybe ment, tanítványainak, akik itt maradtak a földön, nélkülözniük kellett Jézus személyes jelenlétét: tanácsait, bátorítását, irányítását. Erőtlenek voltak, talán féltek is attól, hogy mi lesz velük Mesterük nélkül.

Pünkösd ünnepén azután soha nem tapasztalt dolgok történtek:
Szél zúgását hallották, és az apostolok feje felett kis lángnyelveket lehetett látni. Átélték azt a csodát, hogy mindnyájuk szívében ott volt az Istentől kapott szeretet, és az Istennek való engedelmesség készsége. És valóban kaptak erőt. Vigasztaló, bátorító, erőt adó Szentlelket töltetett ki tanítványaira. Kaptak erőt arra, hogy a mennyben értük és a későbbi tanítványokért szüntelenül imádkozó Jézus kezei legyenek, hogyha kell, segítsenek másoknak.

A Lélek erejével lehet bárki, aki Jézust követi, Jézus lába, és cselekedhet úgy, mint az irgalmas samaritánus. Kaphatnak Jézus mai követői erőt a Lélek által, hogy vállalják az Isten igazságát, és hirdessék az Isten szeretetét. Mert az Isten Lelke szabad emberré tehet bárkit (2 Kor 3:17). Szabaddá a szeretetre, a szolgálatra, ha el kell indulni, ahová Isten küldeni akar.

Karácsony ünnepe a legérthetőbb és legünnepelhetőbb az emberek szerint. Nagypéntek és húsvét már inkább csak azokat foglalkoztatja a hit síkján, akik szeretnék komolyan szolgálni Istent. Pünkösd ünnepével pedig a legtöbben nem tudnak mit kezdeni.

Pedig pünkösd ünnepe volt az, amikor eltűnt a tanítványok félelme és erőtlensége! Beteljesedett az, amiről Jézus beszélt nekik: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok…”(Ján 14:18). Miközben Jézus készíti az övéi számára a mennyei lakóhelyet, és készül az Ő visszajövetelére, aközben a Szentlélek által erőt ad. Leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.
Ha valaki kéri Jézustól bűnei bocsánatát, mert erőtlen lelki állapotában felismeri azt, hogy Isten nélkül élt, vétve Isten ellen, megérti, hogy az igazságosan szerető Istennek az istentelenség bűnét meg kell büntetnie. Ha elhiszi azt, hogyha ebből az állapotából nem fordul oda Istenhez, akkor az ítélet várja;  -  ez az ember szabad lesz. Mert Isten Lelke az embert belülről teszi szabaddá. Tud már nem vétkezni, tud hinni, tud más életet élni, tud és akar Istennek engedelmeskedni. Isten Lelke megnyitja előtte a Szentírás szavait, és kezdi érteni Isten üzenetét. Isten Lelke az, akinek a segítségével nem csak üres beszéd az, ami elhangzik egy istentiszteleten, hanem élő és ható lesz mindaz, amit hall valaki. Sőt egyszerre kilenc gyümölcsöt is terem a hívő életében Isten Lelke: Az Istentől való szeretetet, örömet, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget és önmegtartóztatást (Gal 5:22-23).

Az az ember, akiben nincsen benne az Isten Lelke, azért olyan erőtlen, lelki értelemben bizonytalan és ingatag, mert nem áll Isten Lelkének vezetése alatt. Isten, az Õ Szentlelke által bevonult az apostolok életébe. Új lelki erõt adott számukra. A gyávákból bátor szónokok lettek, és az isteni erõ képessé tette õket arra, hogy Jeruzsálemben a pünkösd ünnepét ünneplõ, különbözõ nyelveket beszélõ emberek, megértsék õket. Péter apostol igehirdetése hatásos volt. Nem okoskodott, bölcselkedett, hanem miután a tényeket felsorolta, a Szentlélek szócsöveként megtérésre, bûnbánatra szólította fel a hallgatóságot: "Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan az Úr Jézus Krisztus nevében a bûnöknek bocsánatára és veszitek a Szentlélek ajándékát" (ApCsel 2:38)
Az igehirdetés eredményes volt, mert a Szentlélek, aki erõt, bátorságot adott Péternek előkészítette a hallgatóságot, "Akik azért örömest vették az Õ beszédét, megkeresztelkedtek, és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek." (ApCsel 2:41)

Aki Jézussal a szívében, hitből él, azt Isten lelke vezeti, meggyőzi, irányítja, és alkalmassá teszi a szolgálatra. Vajon nem azért olyan erőtlen sokunk élete – néha még hívő élete is – mert Isten Lelkének ereje van távol tőlünk?  És vajon Isten Lelkének erejével élünk-e?

Isten nem a félelemnek lelkét akarja adni, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak a lelkét (2Tim 1:7). A hívő ember úgy éli át Jézus jelenlétét, hogy kap erőt. Az előtte álló naphoz, meg a következőhöz is, és tovább is, egészen életútja végéig. Akik Jézustól várnak mindent, még ha nagyon erőtlen emberek is, Isten segítségével erősek lehetnek, Isten ereje, Isten Lelke által. Akik gyengének érezve magukat szolgálnak Istennek, másoknak, azok átélik azt a csodát, hogy isteni erő árad életükbe. Az ilyen ember szolgálni akar a Lélek erejével, és igaz lesz életére Pál apostol hitvallása: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4:13)
    
Csak remélni tudom, hogy ilyen, Isten Lelkétől vezérelt, megerősítő, minden igazságra vezető, áldott pünkösdi ünnepe lesz mindnyájunknak, és megértjük, Jézus nem csak egy újabb szép ünnepet, vagy az Ő emlékét hagyta ránk, hanem önmagát, a Szentlélek által. Így akar egészen közel jönni, szívünkbe, hogy más emberré legyünk.