Első B osztály. Hittanóra. Káté.
Az apró népnek magyarázgatom
A nagy Homályokat: Isten, teremtés,
Háromság, lélek, bűn, halál, malaszt.
Szédül a fejem, és a vakmerő nyelv
Dadog az óriási szók alatt.
De ők: csak lesik boldogan a szót .
És mosolyognak: Legszebb tárgy a hittan!
A legkönnyebb és a legérdekesebb!
Ezt tudják mind. Ők mindent értenek.

Egy Laci felel: "Mi végre vagyunk
A világon?" - "Hogy megismerjük Istent,
Szeressük és szolgáljuk". Nevető.
És önérzetes nagy barna szemével
Úgy néz a szóhoz, mintha mondaná:
"Hát ez már csak világos!"
Kisfiam,
Ha téged nézlek, nekem is világos.
Olyan egyszerű megismerni Istent
Szemed tükröcskéjében! Olyan édes.
És olyan könnyű szeretni is Őt,
Hogy megismertem arcát bennetek,
Egyben is a legkisebbek közül.
Ó én boldog szolgálatom!
Fiúk!
Megyünk tovább:

-----------------------------------------------

Bódás János: Táncol, az Egyház.

Nem kell az Ige, sem a hit,
De mert adni kell valamit,
Átadjuk a helyet a táncnak.
S áll a bál, ünnepel a hús,
A protestáns és a katolikus.
Táncban virrad meg a vasárnap.

Táncol az egyház. Ördögöt
Ördöggel űzne. Ó a balga!
A testnek kedvez, hízeleg,
Mert lelkeken már nincs hatalma.

Szentség helyett paráznaság,
Hit helyett szenvedély lobog.
Bor az ige, prímás a pap,
S a báltermek a templomok.

Táncol az egyház. Ennyi nép
A templomokba kéne, – de
„Isten dicsőségére megy”,
hát ki szólhatna ellene?

Dühöng a vallásos muri.
Felhő ül Krisztus homlokán,
És szól (s az arca csupa bánat):
Ez az egyház hűtlen, pogány!

Engem tagad meg, mert jogért,
Igazságért küzdeni gyáva,
S a sír szélén tántorgó népet
Betáncoltatja a halálba!