D---ÉLETRE HÍVOTT. 

És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.                    (1Jn 2:17)

Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. (2Kor 5:1)

A Teremtő az örökkévalóság számára teremtette az embert

Az élet több mint a mostani, földi életünk. Sokkal több időt fogunk tölteni a halál másik oldalán - az örökkévalóságban -, mint itt. Ez az élet felkészülés a következőre. A látható világ olyan, mint a jéghegy csúcsa.

      Míg ezen a földön sokféle lehetőség közül választhatunk, az örökkévalóságban csak kettő van: mennyország, vagy pokol. Istennel való mostani kapcsolatunk határozza meg, hogy milyen kapcsolatunk lesz vele majd az örökkévalóságban.

      Egészen máshogy él az - az ember, aki csak e földi élet határáig lát, mint az, aki tudja, hogy az élete örök. Megváltozik az értékrendünk - például máshogy bánunk az időnkkel, pénzünkkel. Divat, gazdagság, hírnév nem számít már annyit.

      Fil 3:7. De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem

A halál nem végállomás, hanem átmenet az örökkévalóságba.

      Az örökkévalóságot, a mennyországot nem tudjuk elképzelni sem: 1Kor 2:9. A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.

Vagy mégis? Az ige segítségével valamennyit mégis látunk.

 Nem kevesebbet, hanem többet kell gondolnunk az odafelvalókra!

     Zsid 13:14. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

      Kol 3:2. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.

      Mt 25: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.